Baján avarjainak honfoglalása

 

Amikor 453-ban a hunok a Jász-síkságról visszavonultak a kettős hun-birodalom keleti részére, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla nyugati birodalmá­ban. Az avarok visszavonultak Bugátba, ott viszont a hun törzsekkel konfliktusba kerültek. A kinajok nyomására mind a keleti, mind a nyugati avarok elmozdultak törzshelyeikről, elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. A Bugát és Káspivár birodalma között letelepedett avarokra pedig az altáji törökök támadtak rá, így innen a kazárok birodalmába menekültek. 550 körül azonban innen is tovább vonultak nyugat felé. 562-63-ban megtámadták a frankokat. Baján fővezér a szövetséges perzsák biztatására 567-582 kö­zött bevonult a Jász-síkságra  és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában, elfoglalták egész Pannonföldet, az Encs vidékéig. Birodalmát dél felé terjesztette, s hamarosan a görögökkel lett közös a határuk. Az ott élő népek mind elismerték az avar fennhatóságot, mivel Bajánék – bár az avarok Égi eredetű egyisten hívők voltak – nem szóltak bele más törzsek hitéletébe. Tanulva Atilláék hibájából az avar vezetők sohasem találkoztak idegenekkel, megelőzve ezzel az esetleges vezérgyilkosságokat.

Alpár, a magyariak ifjúsági vezére letelepedési engedélyt kért a töménye részére, amihez Bajánék hozzá is járultak, s szállás­területnek kaptak egy egynapi lovaglásnyi területet. Alpár meg­kérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét is. A Tisza mellett pedig egy magyari tömény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak tömegesen történő első bejövetele, vagyis a magyari harcosok zöme ek­kor telepedett le a Jász-síkságon.

Sirmium elfoglalását követően az avarok már a görögöktől is hadisarcot követeltek. Mivel azonban a görögökkel folyó harcok elég sok áldozatot követeltek, kérdésessé vált, hogy mely törzsekkel védjék meg ezen déli határokat. Közben a németek kiüldözték szálláshelyeikről a tótokat, s azok kérlelték az avarokat, hogy engedjék meg számukra az átvonulást a területükön. Amikor 580 tavaszán Alpár megjelent a Győri Nagy-Szalán, nem helye­selte Baján tervét, aki azt javasolta, hogy engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való letelepedését. Emiatt aztán a Nagy-Szalában heves vita zajlott le, melynek eredményeként Baján mégis en­gedélyezte a szlávok átvonulását, mivel az avar többség Alpárékat le­szavazta. Később rájöttek, hogy ez nagyon elhamarkodott cselekedet volt, mivel a szlávok fiatalabb korosztálya a bizán­ci és a római uralom alá menekült a határvédő szolgálat elől, viszont az igen népes család­jaik az avar birodalom szélein maradtak. Baján tévedését a ka­tonai védelem terén csak 10 év munkájával lehetett helyrehozni, a biztonság szempontjából azonban sohasem voltak pótolhatók ezek a veszteségek, hiszen Bizánc és Róma befolyá­sa a térítések miatt folyton nőtt. Ellenségei Alpárt hamarosan meg is mérgezték. A görög-perzsa háborúkat Bizánc csak úgy tudta kivédeni, ha az avaroknak magas adót fizetett. Ettől a császárság elbizonytalanodott. A római pápaság viszont úgy döntött, hogy a szláv népeket megtéríti és az avarok ellen fordítja. A hittérítés eredménye pedig az lett, hogy a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak, a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel, Verőce törzsének egyes részei pedig horvátokká váltak. Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított.

670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták a ogur-bolgár államszövetséget és a keleti avarok birodalmában is többségbe kerültek. A bakátból elmenekült Béla törzs vezetésével a nyugati avar birodalom segítségére siettek. Ezzel a magyarkai bevonulással némileg enyhült a római és bizánci térítések okozta veszteség. Ráadásul, mivel az uruki-mani keresztények műveltsége mind szellemi, mind kézműipari vonalon fejlettebb volt, ez a honfoglalás a birodalom minden területére és tevékenységére kihatott.

Újabb veszélyt jelentett az avar birodalom számára, mikor Nagy Károly frank birodalma keleti irányba kezdett terjeszkedni. Isztriát 776-ban elfoglalták a frankok, mint közös avar-longobárd birtokot. Ezen terület meghódításának ellenében a frankok elismerték az Encs folyó egykori határvonalát. E szerződés értelmében 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és frankok között. A pápaság azonban titokban azzal bízta meg Károlyt, hogy az uruki keresztény vallású avar birodalmat tegye a hűbéresévé és a pápai tized fizetőjévé. Károly ekkor az összes uralma alatt lévő keresztény uralkodók segítségét igénybe véve készült újabb hó­dítására. Az avarok azonban Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalában minden terményt felperzseltek, így Károly csúfos vereséggel fordult vissza. Megtámadta az avarok Encs-őrsé­gét, de Oposur fia, Jenő hadvezér megsemmisítette Károly hadseregét az Encs és Ibos folyó között, a legyőzött frank sereg maradványa pedig megfutamodott. Az avarok hiába fordultak mind Isztambulhoz, mind Rómához Károly folyamatos szerződésszegése miatt, hiszen mindkét vallási vezető Bős tudun megöletését szorgalmazta, hogy végre adófizetőjükké váljanak az avarok. 791-ben Károly fia támadta meg az isztriai őrséget, s mindegyikőjüket felkoncoltatta, mivel valamennyien uruki-keresztény hívők voltak. Pedig ezek békességre törekvő emberek voltak, s a Bibliával a kezükben, „békesség néktek” jelszóval fogadták a támadókat, akik mindezen csöppet sem hatódtak meg, s nevetve verték őket agyon. Ám hamarosan megjelent a keveváriak tyumenje, s ekkor inkább megfutamodtak. Kis Pippin a II. hadseregét arra utasította, hogy támadják meg az avarok Kampós őrségét. A csatában min­den avar határvédő elesett. A székelyek három tyumenje azonban Ma­gyarváron megsemmisítő győzelmet aratott a frankok hátbatámadásával. Ekkor nagy sietve Sopronba mentek, ahol pedig a ka­bar őrség futamította meg a szétzilált seregét. Ezután Regensburgba távoztak. A későbbiekben csak tervezgették Avarfia megtámadását, de a súlyos vereségek visszatartották az újabb háborúktól, hiszen seregének 9/10-e elpusztult. Ezért Károly nem is vett részt többé háborús cselekményekben. Úgy gondolkozott, hogy ha harccal nem tudta meghódítani az avarok birodalmát, Bős tudun 9 leányának római, vagy bizánc hitén lévő kérői révén, mint örökséget fogja megszerezni. 792-794 között Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Eraviszkó, Zalán és Glád kérőkként jelentkeztek. Eraviszkó özvegyét 795 telén Ajiló longobárd főnemes kérte feleségül. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján az itá­liai vendégek meggyilkolták. Az előre eltervezett gyilkosság után minden vő követelte a felesége utáni jussát. Erik bevonult a bójokkal Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak, és ha az avarok ellenálltak, rabszíjra fűzték őket, és úgy mutogatták Károly biro­dalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolgasorsukat. Erik 15 nyári szekéren 4 ökrös vontatással vitte a rabolt kincseket Károly birodalmába. A római pápa főpap­jai Judás módjára osztozkodtak az uruk keresztények templomi kincsein. A maradék kincsekből pedig felépítették az Ácheni dómot 807-814 között. “Szentháborút” indítottak, melynek során az uruki egyház híveit erőszakkal kereszteltették meg római módon. Sokan elmenekültek az otthonukból, és sok ellenállót megöltek. A 800-as szolnoki Nagyszalán  világosan láthatóvá vált, hogy Ataisz népeinek a Melegvizek Birodalmához való jogát fegyveres harccal érvényesíteni már nem lehet. Újabb Nagyszala összehívásáig Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges.

Nemrégiben jelentek meg Heribert Illig német szerző könyvei, a Kitalált középkor, illetve a Magyarok a kitalált középkorban címmel.Elég nagy port vertek fel ezek a könyvek, s igencsak megosztotta az eddig is megosztott szakmabelieket, történészeket. Illig ugyanis azt állítja, hogy a sötét középkor nem is létezett, mivel a naptár meghamisításával mintegy 300 évet egyszerűen betoldottak, s így a 611-911 közti korszak pusztán fantomkorszak, eseményei pedig csupán kitalációk. Illig figyelme akkor terelődött ebbe az irányba, mikor régész kutatóként feltűnt neki, hogy a Karoling korból egyszerűen nem léteznek régészeti leletek, illetve csak nagyon kevés. A németek híres precizitásával kezdett el utánajárni minden fellelhető írásos és nem írásos emléknek, információnak, s igen nagy alapossággal részletezte ki azokat. Ezen a téren valóban el kell őt ismernem. Bár igyekszik nem állást foglalni, ám a felsorakoztatott kutatási eredményei sok, számunkra, magyarok számára pozitív képet nyújt. Így elég egyértelműen alátámasztja azt, hogy a magyarok, szkíták, avarok és hunok tulajdonképpen egy ugyanazon népet jelentik. Kielemzi, hogy népünk semmiképp sem lehetett képzetlen, tudatlan nomád nép, hanem épp ellenkezőleg. Azt is kijelenti, miszerint a magyar nyelv kifejezetten és határozottan egy önálló nyelv, amely a finnel csak csekély közös vonást tartalmaz, s elismeri a rovásírás magyar voltát is. Azt szokták mondani, hogy a Sátánnak azért dől be mindenki olyan könnyen, mert nagyrészt igazat mond, s csak egy kis csúsztatás van a dologban, ám az éppen elég ahhoz, hogy teljesen ki lehessen tőle hasalni. Saját véleményem szerint pontosan ez a fantomkorszak elmélet az a bizonyos banánhéj. Amikor megjelent a Kitalált középkor, még magam sem gyanakodtam. Ám mikor kiadásra került a Magyarok a kitalált középkorban c. könyv is, már gyanús volt, hogy miért volt szükség éppen a mi népünkkel kapcsolatos dolgokat egy újabb könyvben így kiemelnie – éppen egy német szerzőnek…

Az Arvisurák tanúsága szerint létezett ez a korszak, létezett Nagy Károly, Kis Pippin és létezett az sok kegyetlenség, amit elkövettek a népünk ellen. Sajnos létezett a bizánci és római egyházfők mérhetetlen hatalomvágya és kincs-éhsége, amivel végigfosztották országunkat. Ezek az események akkora szégyenfoltot jelentenek az egyház számára, hogy azt minden körülmények között igyekeztek eltussolni, s talán valóban megsemmisítették még az adott korszakban keletkezett írásokat, pénzérméket, stb. is, hogy írmagja se maradjon mára, mert így nemes egyszerűséggel le lehet tagadni az egészet. De Isten mindent lát és mindent tud, így semmi sem maradhat titokban. Legfeljebb egy időre, de örökre nem.

Vissza