Vasváry-Tóth Tibor

Vissza az etimológia kezdő oldalára

SZÓTÁR

 (Ízelítő, keresztmetszet)

 

ab, ab-lak, véleményem szerint például az ablak az egyik legősibb magyar szó. Az ab ősgyök-tag kiválóan érzékelteti, hogy a magyar nyelv mennyire primer eredetű. Minden ember ezt ejti ki a száján legelőször. Azon szavak, melyekben az a és a b betű kombinációja ily módon jelen van, a nyelv ősiségét idézik: (első sorban is a baba), abajgat, aba (mint abaposztó), abba (mint atya), apa (még a father is láthatóan ebből keletkezett), anya, abál, abba, abból, abrak, ábra. Ennyire tisztán fennmaradt prehisztorikus szavak a magyaron kívül egyik nyelvben sincsenek. Az „ablak” a laknak, a lakóhelynek az abja, vagyis a szeme, a nyílása, ahol a fény bejön. — Az ablak (ablal) sumérul azt jelenti, hogy ablak. (S. N. Kramer: The Sumerians. Their history, culture and character. Chicago, 1964. - 133. old.)

Alexander (Sándor), Alexandrosz, Alexandria stb. Nagy Sándor, minden idők legnagyobb hadvezére, magyar volt. Nevének jelentése egyedül magyarul értelmes, még ma is, holott az évezredek változásai majdnem sikeresen átalakították: Alexander = A-leg-szen-tebb úr. „A legszentebb” (Alexander) s az „úr” a végén harmonizál (er). Nagy Sándor uralmának idején az ókori világ legjelentősebb városának pedig azért adták az Alexandria nevet, mert az, a legszentebb úr magyariája; vagyis a legszentebb ria, aria (az oroszlán, a Nap és az uralkodás szimbóluma) volt. A-leg-szen-tebb-ria. Alexandria = A-leg-szent-ria (A-legszentebb-aria; A-legszentebb-magyaria)

(Lásd: szent)

aló!, utána te!, rajta te!, buzdító kiáltás, régi magyar paraszti kifejezés. Jól látható, hogy a francia „a-lons”, „alons y” és „allé”(gyerünk! – értelmű) kifejezések erre a többé-kevésbé ma már elfeledett magyar szóra mennyire hasonlítanak. Természetes, hogy a nyelvészek erre is azt mondják, hogy a magyar parasztok francia vendégeiktől tanulták vagy hallották ezt a gulya hajtó, kutya irányító és terelő szót. Elég különös az elgondolásnak ilyetén rögzülése. — Valószínűbb, hogy éppen fordítva volt. Egy ősi magyar szót vettek át tőlünk a frankok, a franciák, esetleg még a kelta időkből. (Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. 1914.)

És ezen kívül még sok olyan szó van a különböző nyelvekben, melyek a hivatalos állásfoglalásokkal ellentétben inkább a magyar nyelv forrásaiból eredeztethetők.

ámen, úgy legyen, (az ima végén mondott szó) hébernek tartják, de értelmét tisztázni kizárólag magyarul lehetett. Még az egyiptomi időkből származik: A Mén, Ámon, Egyiptom főistene, a görögöknél Zeusz és Apolló, a fő ló, a mén; azaz Ámen.

Amentet, az egyiptomi Holtak Birodalma; jelentése „nyugat”. Egyiptomi nyelven Amentet, Amen-ti, Iment (imént) stb. Magyarul pihentet, valaminek a mentén, az árnyékvilág menti, és a lenyugvás után kimenthet stb. Tehát érthető, hogy az egyiptomi Holtak Országa, illetve az Alvilág Istene, Amentet, aki fogadja az oda érkezőket, magyar isten volt. A mén tetem. Az, aki meg-mentet az elmúlástól, a-mentető. Modernebb értelemben a Megmentő.

amnesztia, büntetés elengedés, megbocsátás, latin ill. görög szónak tartják, pedig magyar: elmenesztés, a menesztés, a menesztja, a menesztője, a.m. ő meneszti, a menesztésének ideje. (Práczki)

angyal, magyar jelentése: az égi ló (Angeló), egyébként, ha ezen összetett szó középső égi-tagját megfordítjuk, igé-t kapunk; az ige ló (Angeló, an-i-ge-ló) — s ez utalhat az Isten igéjére is, a lo-goszra, a világlélekre s a bibliára. Az angyal az, aki hozza Isten igéjét (lóháton), s közvetíti Isten szavát és végrehajtja akaratát. A választott nép tehát inkább lovasnép lehetett, mint sem gyalogos (gya-LO-gos = Ló g ős, a lovas elődje, azaz őse; magyarban a gyal, alsó, al, mint la, láb, vagyis a gyalu lesimítja, lentre viszi a dolgokat, lent a lábán jár). Mivel a magyar eredet az utóbbi évezredekben elmosódott, érthető, hogy azóta görög szónak tartják (aggelosz, küldött).

   Ápisz (Hápi), egyiptomi Szent bika, Ozirisz lelke.

   (Lásd: → Ptah)

Apolló (Apollo), eredeti, történelem előtti értelmében magyar Isten: A FŐ LÓ, (egyébként mitológiai Napisten). Apollón formában is közismert, de a helyes az Apolló, mert az Apollón (Apollónia) tudniillik „Apolló birtokát” jelent (például ilyen elnevezésű város Macedóniában, de azon kívül több más helyen is volt).

Amikor az eredeti Apolló kifejezést már Apollónnak, Apollóniának és különösen pedig amikor már Apollionnak is kezdték mondani, az már az ősi magyar (sumer-áriai) kort követően volt. Korábban Út-napisten is volt a neve. A ló (mint fő ló) és a vallás kapcsolatát vizsgálva gondoljunk csak a magyar táltos (táltos, a sámánizmus látnoki képességű istenembere, a „próféta”) jelentéstartalmára. Később, a görög világban, ahol a korábbi (az első, a magyar) világból mindent amit lehetett átvettek, ez az istennév, a fő ló, neve már Apolló volt. Zeuszon át Héraklész (Herkules = Nimród) személyéig a görögségben mindent a mag-ária kultúrkörből merítettek. Mivel a magyarok oroszlánnép voltak (→ ari), és az oroszlán a Nap és az uralkodás szimbóluma, az Apolló név, ami a magyaroknál eredetileg csak „A FŐ LÓ” volt, a Nap Istenének neve lett; s e kései formában még a görög leon és lion (= oroszlán, király és uralkodó, lásd: Leonidasz) tagot is hozzá illesztették: Apollion. Ez a forma még mindig az ősi magyar hatás egy kései folytatásának bizonysága. Tudvalevő, hogy az oroszlán és a Nap, szimbolikusan ugyanazt jelentik. Azonkívül a táltos (és a sámán) öltözéke és kellékei szintén az oroszlánt és a Napot idézik: fején a napkorong és nyaka körül az oroszlán koronája, kezében pedig a dob, mely szintén a napkorongot volt hivatott szimbolizálni.

A hagyomány szerint a Sumeriából elvándorolt „Fő Ló” (aki az égen a Napisten útján kelet felől nyugatra haladt), tehát Apolló tisztelői, mely a magyarokat jelenti, már jóval a görögkor előtt a Duna vidékénél laktak. És a hagyomány szerint ekkor történt, hogy Herkules, aki a Duna forrásvidékénél hazatérőben járt, onnan, testvéreitől, a magyaroktól hozta el tövestől azt a fát, melynek gallyaival később az olimpiai győzőket a görög kultúrában kitüntették. – írja Hérodotosz és Pindarusz. (A lengyel, netán zsidó költő, aki Franciaországban alkotott, Kostrowitzky, ismertebb nevén G. Apollinaire = Apolló szülötte láthatóan mesterségesen fabrilált név, mely azt jelenti: Apolló szülte.)

— Lion Apó?, Király Apa?, Uralkodó Atya (Isten), és Oroszlán Apó? – Apollion.

(Lásd: → macedón → Nimród → úr → Ut-nap stb.) 

ar, ra, as, at, az, el, er, se, ir, ri, is, it, ti, iz, lo, po, or, oz és hasonló tagok, szótagok, részek, szóösszetételek előfordulása illetve ezek különféle lehetséges variációi esetén, a régi és mai szövegekben, nevekben és kifejezésekben, nyelvészeti szempontból valószínűleg a magyar Úr, Fő, Isten, Ős stb. szavaink (akkori, torzult, vagy éppen még eredeti) formuláival találkozunk s a különféle ősi nyelvekben nemritkán (titokzatos vagy rejtélyes tartalomba ágyazottan) ezekkel van dolgunk. — Ezekre feltétlenül figyeljünk oda.

A történelem előtti időkben szinte mindent úgy hívtak, hogy Ős-ÚR, Szent-ÚR, Mag-ÚR, Vad-ÚR, Hab-ÚR stb. Ezek aztán az idők folyamán az ar, az, or, oz, és a fent említettekhez hasonló formákra változtak. — Ez ebből a szótárból is benyomáskeltően kiderül. A lényeghez hozzá tartozik, hogy végeredményben ezek a szavak eredeti formájukban viszont általában mind magyar szavak is szoktak lenni. (Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. 1968, 1973, és 2001.)

Érdemes még például az angol „it” szó nem hétköznapi értelméről is említést tenni. Főleg a titokzatos Ő, és megnevezhetetlen Az (isten), jelentését illetően, meg a létezésre utaló (van, vagyok) vonzatában, melyek – mivel az angol sok más és ismertebb szót használ ezekre – azt sejtetik, hogy az angol nyelvben esetleg ez is egy ősi magyar „örökség” vagy maradvány vagy átvétel. Mint az ősi szavak általában (ház – house háuz; ajak – lip: magyar rovásírással Kja ajak és ugyanez megfordítva Kja, mint látható, az azonosság szembetűnő, de ugyanezt látjuk a száj, ajkak esetében is „lips” SAj  vagy SjaK stb. tehát magyarul az volt leírva, hogy száj vagy ajak, s az „angolok” ebből azt olvasták ki, hogy lips, ajkak – számtalan ilyen példát lehetne felsorolni. Az itt említett példákban a székely-magyar rovásírás betűit kell alkalmaznunk – s ezt mindenki tegye meg önállóan – máskülönben a példák nem világítanak meg semmit).

(Lásd: → úr → Isten. A rovásíráshoz lásd még a rovásírás szócikkét.)

Arad → Lásd Árpád.

arám (az ókor történetének egyik nyelvi, népi és területi név-fogalma), az arameus(ok). Egyik vélemény szerint, az Arám eredetileg Uram jelentéssel bírt; másik vélemény alapján két folyam, a Tigris és az Eufrátesz áramlásáról (értsd: folyásáról) kapták a nevüket az arámok, mivel eleinte ezen két folyó felső folyása közti terület volt az az övék. (Az ott található mai Aram-Naharam forma is még mindig ezt jelenti és jelöli.) Az arámokat innen, az ősi területükről, az asszírok szorították ki. Az arámok tehát eredetileg Sumeria északi, észak-keleti népeit alkották.

Ilyenképpen az arámok esetében egy korai hajós, folyami nép leszármazottjairól is szó lehet. A legkorábbi történelmi adatok szerint az arámok a Habúr folyó és mellékfolyóinak vidékéről származtak. A Habúr folyót ma legtöbbször Habor-nak írják, mert félreértették. Ez pedig Sumeria és az Eufrátesz vidéke, mely az óceánokkal is összeköttetésben van. Nem lehetetlen tehát, hogy eredetibb értelemben a Habúr esetleg a nagy vizeket, és az óceánokat is jelenthette.

A későbbiekben Keszed (Kézd) és Kaldu (Kál-deus) magyar ősapák ágán beszármaztak (betagozódtak) a káldeusok magyar népébe is (vesd össze: Teremtés könyve 22,21-22 és Ámos 9,7). Még valószínűbb azonban, hogy a birodalomépítő káldeusok kizárólag a magyarok arámi ágának a leszármazottjai voltak. Első városuk Kir volt, mint királyi székhely (melynek neve egyértelműen magyar eredetről árulkodik), végül Damaszkusz, majd pedig Babilon voltak azok a székhelyek, ahol az arámok és a káldeusok népei éltek.

Nyelvük az ókorban a leghosszabb időn keresztül világnyelvnek számított. Fontos tudni, hogy maga Jézus Krisztus (az ÚR) is elsősorban ezt a nyelvet használta, ezen a nyelven, vagyis arameusul (arámul) beszélt. S a leghitelesebbnek tartott evangéliumi szövegek is, a görög mellett arám (tehát nem zsidó) nyelvűek. Ezt a nyelvet valamennyi ősi, szellemi lény, isten, félisten, angyal, ördög és ember ismerte és használta. Ezekről számos történeti feljegyzés tanúskodik.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy az arámban is benne van a magyarokat jelölő „Ar” (úr) tag. (Aria.) Aram, Ariam. Magyar, Magar, Magari, Magaria, Magariam, Mag-Aram.

A Miriam és Mariam (Mária, Mariann) nevek eredeti jelentése is az volt, hogy magyar lány, mag-úr leszármazottja. (Lásd: → Eszter stb.)

archeológia, régészet. Ezt a görög szót akár magyar eredetűnek is tarthatnánk. A régi korok kutatása. A régi világról szóló tudományt, eredetileg a történelmet, az „urakra vonatkozó tudománynak” nevezték, mely nem más, mint az „archeológia” A kifejezésben, ugyanúgy, mint a Kezdet (arkhé, arché) szavában, benne van az „ar”, az urakra vonatkozó magyar tag. A mai régészet tudománya tehát joggal lehetne az a diszciplína most is, amely az úri eredetet, az urakra vonatkozó emlékeket, vagyis átvitt és tényleges értelemben egyaránt a magyarok ősiségét vizsgálja. (Lásd: Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, I. 54-55. oldal, 27-es számú lábjegyzet.)

Őskutatás. Archeológia: a magyar kezdetről szóló ismereteink. gészet: isten (az egyiptomi ) fölfogásának, föltárásának kutatása (fölt-ar-ás!). Rég volt: ez azt jelenti, amikor Ra (Ar avagy , az Isten) nem volt tőlünk, emberektől idegen, hanem ismertük Őt. Mindez tehát a régmúlt idők ésszel fölfogható, észt igénylő, racionális és tudományos föltárása. Rég-ész-et.

Ennek ellenére a régészet nemzetközi munkálataiban a magyarokat, éppen úgy, mint a szintén fontos nyelvkutatásban, nem engedik kellő súllyal szóhoz jutni. — Pedig több görög és egyéb tudományos kifejezés is lehet, hogy a jelenlegi tudásunkkal ellentétben, inkább magyar eredetű.

— Az Isten és az ember ugyanaz: amikor ra ás (Ra, az Isten, ás), akkor folyik az emberi, a kutatói föltárás (= ar ás: az úr, az ember, ás), föld ásás.

Az archeológia azért nem így működik, ahogy most leírtam, mert bizony a tudósoknak köszönhetően ez a tudományág se olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ezzel a problémával a Betiltott Archeológia című könyvből bárki megismerkedhet. (Cremo–Thompson: Forbidden Archeology, 1994.)

(Lásd: ar Ra)

ari, aria, az ókori keleti fogalmak szerint oroszlánt jelent, mégpedig Isten népét, a magyar oroszlánt, vagyis oroszlán embert, Isten oroszlánját.

Ar, azt jelenti ÚR. — Mag-ar, mag-ÚR: magyar. Más néven az ŐS, akitől a mag származott (az emberiség magja).

Ari pedig annyit tesz, mint úri, avagy ősi, más szóval magyar(i). Az oroszlán (ari) a Nap és az uralkodás szimbóluma. A magyari nyelvet a nem magyar népek a régmúlt időkben az oroszlánüvöltéshez hasonlították. Azért, mert abban a világban még köztudott volt, hogy a magyarok neve az, hogy oroszlán. Az aranykori Héraklész, eredeti nevén Nimród, akitől a magyarok származtak, oroszlánerejű óriás volt, és sokszor egyszerre két oroszlánt fojtogatott. Oroszlánbőrben járt (Herkules), s oroszlán attribútumai ismeretesek. Sumeriában pedig az államiság szimbólumai az oroszlánok voltak (ahogy Magyarországon is: a szent jogartól az Országházig, ahol az oroszlánok dominálnak). Az egyiptomi Nagy Szfinx a magyar nép fennmaradt ősi ábrázolása, HUN, az időszámítás előtti XI. évezred tájékáról. (Hun-g-ari = „ahol az Úr az úr” = ahol a magyar oroszlán uralkodik, az a Hon, az igaz otthon.)

Az oroszlán az állatok királya, a magyar pedig az emberiség uralkodója. — Az ősidőkben legalábbis még így volt.

Aria (árja), Úria, világrész, kultúrcentrum, minőségjelző, melyből több is van (több területhez is köthető), az úri faj mindenkori hazája, a magyarok népnevéből. Aria országa, ahol a világ Virágos Bölcsője állt. A Kárpát-medence, a Kárpát haza. A Paradicsomkert, azaz az Éden. Ennek az elszórt történelmi terület együttesnek az egyik neve Sumeria, a másik Baktria. Itt volt a bibliai Eviláth, vagyis az „E világ”. Mindez, a mai földrajzi ismereteknek megfelelően a Pamír hegység (melynek neve: a világ teteje) csúcsai és India között volt. A legfőbb a Kárpát-medence, ezt követi a Tárim-medence (más néven Turán), majd Baktria és Sumeria. — Mindez Aria = Úria, Ariak = Úriak.

Ariából jöttek az árják, akik a földön a kultúrát elterjesztették, és később Indiát is civilizáták. Egy északi lovas nép. Meg kell jegyezni, hogy a nyugat-európai (germán, indogermán) árja-fajelmélet hamis. Az ariák nem ők voltak, hanem a magyarok (és hunok stb.) árja, áradása, mely Hungária. A név „árja” formában történő írása pillanatnyilag nem autentikus: az aria vagy ária a megfelelőbb. (Avagy végül is tisztázni kell, hogy az árja szóhoz tapadt (pl. fajelméleti) félreértések tovább nem tarthatók, és akkor majd az egyébként is latinos aria formáról lemondhatunk és az árja kifejezést nyugodtan újra használhatjuk, eredeti magyar értelmébe vissza helyezhetjük.) Az árja, németül Arie, angolul Arya, s a többi nyelven is nagyon hasonló, tehát magyarul is: ARIA.

Sumeria, Baktria, Samária, Arábia, Szíria, Bulgária, Adria és Hungária egyaránt az ariai kapcsolatra utalnak (Aria: fontos tudni, hogy más földrajzi és területi elnevezésekben tulajdonképpen ez a forma nem igazán jelenik meg; ezekben a fenti nevekben viszont a jelenléte, tudományos és történeti ismereteink alapján az ariai kapcsolattal jól összefüggésbe hozható, és a magyarsággal egyfajta folytonosságot mutat). (Arábia esetében az ősi Aria név kellős közepébe az áb- vagy ab-tag került, az arab név is nyilvánvalóan így keletkezett Ar-ab lásd: → ab, ab-lak stb. szócikket.) — Az ariák egyébként őseredetileg a Kárpát-medencéből jöttek.

Az Ariel név jelentése bátor, oroszlánember. (A-ri-él, szó szerint: az élő oroszlán, az oroszlán él, a valóságos király, vagyis az ember értelemben bontható szét; az él pedig a keleti nyelveken Istent jelent. Az egyik ilyen az Ella, melytől az Allah sem áll távol, sőt bizonyára mindegyik ilyen név, ebből, ezekből, tehát a magyar tőből ® él, ella, allah fejlődött ki. De a magyarok népneve, az ari (úri), melyhez az él csak társult, a Maria névben is benne foglaltatik.)

ria, Sumeriában, Baktriában, Ariában és Magyarországon a Tigris és az Oroszlán is a fő magyar emberek és családok régi neve és címe volt. (Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára, 1862.) — Az aria oroszlánhűséget is jelent. — Gondolkozzunk el azon, hogy a Máriát márjának mondjuk, az Ari-át pedig árjának. — A „ria” a Mária becézett formája.

(Lásd: → magyar → Mária → ria → Tibor stb.)

Árpád, egyrészről a honfoglaló magyarok vezére, másrészről ősi, történelem előtti uralkodói név (vagy rang). (Árpácska?) Ar-pad = ÚR-pad (Úr-apa?, Apácska?). Az ősidőkben a nép vezetője, fővezér, fő Úr, Fő atya. „Árpád = Apánk”. Autentikus meghatározás szerint öldöklő, a hitvány, gonosz és rossz embereket legyilkoló, ártó férfiú vagy vezér (ártány). Leginkább persze: katonai főúr; fő hadúr. (Ar = úr, pa =, d = had.) Rettenetes és rettenthetetlen, minden ellenséget irgalmatlanul elpusztító. Akiről, nevének hallatán egy olyasmi alak jut eszünkbe, mint Atilla.

Árpád: kőkori istennév s egyben királynév. Helynévként szerepelt Mezopotámiában, említi az Ótestamentum, s létezett a Nílus völgyében, Egyiptomban is (tulajdon- és helynévként egyaránt ismert volt).

Mindenesetre Árpád neve a honfoglalás koránál bizonyíthatóan évezredekkel ősibb magyar név. Ráadásul már az ókori keleten is így hívták egyik-másik vezérünket. Például a Bibliában, ugyanebben a formában, és ugyanígy van benne: Árpád (úgy is mint uralkodó és úgy is mint hadvezér és úgy is mint város). 2Királyok 18,34 és 19,13; Ézsaiás próféta 10,9; 36,19 és 37,13; Jeremiás 49,23. – De a Bibliában ugyanígy az Arad és több magyar név is benne van. A magyar Arad (Aredius) név több magyar helységnévvel és tulajdonnévvel együtt a 3000–4000 éves bibliai iratokban is benne van, és méghozzá ugyanebben a máig ismert magyar formában. (Pl.: 4Mózes 21,1; Józsué 12,14; Bírák 1,16; 1Krónika 8,15 stb.) Az ilyen szó egyedül csak a magyar nyelvben értelmes, méghozzá bármely formájában: Arad; a te arád; és árad a víz. Ezekre nincs más magyarázat, mint az, hogy a magyar sokkal ősibb, mint ahogy azt mostanság állítják. És ősibb, mint az összes korunkban található nyelv. Aki tudja, bizonyítsa be az ellenkezőjét!

A Biblia persze érthető módon, a korai Árpádot mint lázadó uralkodót, a zsidó Asszír Úr ellen törő hihetetlen erejű lovas vezért, és mint erős települést örökíti meg. (— Ez annak köszönhetően van így, hogy az asszír zsidók sohasem szerették a magyarokat.) Az egész úgy van beállítva, hogy Árpád az Asszír Úr ellen, az ószövetség istene ellen, de óvatos megfogalmazással bizonyos szempontból akár az ószövetség Istenének oldalán is állhat. Teológiailag ez a kettősség csak Izrael és Júda Asszíriához fűződő különböző viszonyának és szembenállásának súrlódásaival magyarázható. Egyes zsidók próbálták lehúzni, míg mások lojálisabbnak bizonyultak.

    Álmos nemzetségfő és fia, ÁRPÁD nagykirály és családjai pártus-szittya (szkíta) rangjelző címet viseltek. (Fővezér, azaz Nagykirály. „Szaka Uraka” illetve „Khagán”.) Szkíta Urak, királyi Szittyák. A honfoglaló Árpád annak az őskori királynak és városállamának nevét vette fel (örökölte), tiszteletből, aki a legtovább állt ellen, hősiesen, a terjeszkedő asszír hódításnak. Az asszír-zsidók Árpád nevének még csak a füle hallatán is, még évezredek multával is, dührohamot kaptak. (Ar-p-ad, Úr-fő-had, azaz Fő hadúr. Az ellenséget halomra gyilkoló, ártány úr.) Az álomfejtő, minthogy „Álmos” volt az apja, valamint az árpád, búzád stb. szószármaztatások nem pontatlanok, de nem is elsőrangúak.

(Lásd: → Izrael elveszett törzsei.)

Artemisz (a vadászat szűz istennője a mitológiában) Eredetileg, az ősidőkben a magyar Isten, Nimród (Ménrót, Hímrúd) a híres vadász, szűz királynéja. A nagy falloszú, szent szüze.

Artemis (latinul Diana, mint die, dies, dieu, azaz istenek + anyja, di-anya, dianna), magyarul Ártómén (ar-te-més), az Úrtól való Mén, Az úr szent ménje; vagyis Szent Mén az Úr.

A ló, az egyetlen való, az egyszarvú (értsd: egyetlen és végtelen) Isten. A vad-ász (Nimród). És a vadas (Artemis), vad-as (vad ős vagy vad ÚR).

Az ókorban az Artemisznek emelt templom „a világ hét csodája” közé tartozott, csakúgy mint a Nagy Piramis.

Asszír úr, az asszírok királya, de az Asszír Úr az ószövetségi Biblia Istenét takarja. Nem tudnak róla a teológusok, nem tudnak róla a történettudósok, s nem tudnak róla a zsidók, a keresztények és a mohamedánok se. Az ószövetség Istene számos bibliai textusban (ésszerűen!) leginkább úgy értelmezhető, hogy az ószövetség Istene nem a mindenki által odagondolt, hitt és elképzelt Isten (Örökkévaló, ahogyan a zsidók nevezik), akiről értesülni a vallásismeretből lehet, akiről szó van, az egy asszír-zsidó uralkodói dinasztia mindenkori királya. Az ÚR, ahogy a Biblia írja. De helyesen, vagy pontosabban: az Asszír Úr. Ő áll a dolgok hátterében.

Ami a magyarokat illeti, a magyar ajkú népeket az ókorban az asszír világhatalom kiteljesedése és feltörekvése fosztotta meg eredendő és természetes uralkodói helyzetétől, mely addig hosszú korszakokon át a világ minden népének békés és gyümölcsöző ős(közösségi)állapotokat biztosított. Ezt zilálták szét az asszír-zsidó birodalomformáló törekvések. Idővel a magyar ajkú (addig uralkodó és vezető minőségű) népeket nem csak a hatalomból szorították ki, hanem kultúrájukat, hagyományukat, tudásukat, történetüket, mítoszaikat és isteneiket is átvették (ellopták), átplántálták és meghamisították a saját céljaiknak és elveiknek megfelelően. A Biblia ennek a manővernek a során keletkezett. Végül az asszír úr parancsára a védtelen magyar ajkú népeket már irtották és mészárolták is, és a teljes kiirtásukra törekedtek.

Az úgynevezett zsidó népet az Asszír Úr mesterségesen, és célzatosan hozta létre, részben magyar ajkú maradék néprétegekből, hogy egy akaratának megfelelő „minőségű” népet kreáljon; mely akaratát engedelmesen szolgálja. Ez volt a világ máig is egyetlen, nem természetes módon kialakult népe. A zsidóság aztán a hosszú évezredek folyamán a néppé formálódás természetes szakaszain magától (az Asszír Úr számításaitól függetlenül) is átesett. Ám létével kapcsolatban eredeti értelmetlenségének terhe máig megmaradt. Az Isten (az Asszír Úr) még menet közben lemondott a saját keze által készített népről (kiderült, hogy az ötlet nem kivitelezhető). S már az isten (az Asszír Úr) sem létezik. Sohase hagyjuk figyelmen kívül, hogy ennek az Úrnak a birodalma, Asszíria, az ókor menetében majdnem 3000 éven keresztül meghatározó fontossággal bírt. Asszíria mindazonáltal eltűnt a föld színéről.

Az Asszír Úr azonban tovább működik. Érdekeltségeit (asszír-zsidó vagy inkább csak zsidó, végül pedig cionista köntösben) korszakról korszakra átmentette. Asszíria bukása után előbb Perzsiába, majd onnan a Diadochusok-államaiba, később a Római Birodalomba, ahol is a császári trón után a katolikus egyházba, azon keresztül pedig Európa trónszékeibe, végül az Amerikai Egyesült Államokba. — Az Asszír Úr tehát olyan, mint egy világszellem, mely parazita módon a titkos társaságoktól (szabadkőművesség) a tudományos társaságokig (tudományos akadémiák), el egészen a Világbankig és a Nemzetközi Valutaalapig, mindenhol felhatalmazva érzi magát. — Legalábbis valószínűsíthetően.

Ausztria → Lásd Eszter.

avar (egy, a Kárpát-medencében élt letűnt nép neve) Tudományos oldalról eddig erősen tagadni próbálták, ma már azonban egyre világosabb, hogy az avarok szintén magyarok voltak. Avar = Magyar. (Bár itt a legjobb eredmények értelmében azt kell mondani, hogy avarok nem is voltak!)

Avar = A vár. Értsd: aki vár (akik a többi magyarokat vissza várják); vagy A város-lakók, akik letelepedtek, és várakoznak. – Mert a Kárpát-medencében sokkal előbb voltak városok és városlakók, mint Európa többi vidékein.

Továbbá az is bizonyos, hogy a bajor is avar (hiszen így írják: bavarian), s nem lehetelen, hogy ők azok, akik a magyarok bejövetele előtt már itt voltak, s vártak a magyarokra. De az is lehet, hogy az avarokat s az ő jelenlétüket csak a magyarok szerepének kisebbítése céljából találta ki a pápa a germánokkal együtt. Ehhez pedig egy, a Duna forrásvidékére a későbbiekben behatolt germán törzset nevesítettek át, helyeztek át (naptár- ill. időhamisítással támogatva), persze kizárólag csak névleg, a Kárpát-medence területére, hogy úgy tűnjön, hogy azok már a magyarok előtt ott voltak.

Azazel, egy ősi fő-démon neve (állítólag héberül, azaz bibliai arámul van), magyarul: Az úr isten.

Az Úr Él, Az-Az-El, Az Úr Isten. Az Úr él, egy bukott angyal neve.

(Lásd: → ar → úr stb.)

Bakkhosz (Dionüszosz, Dionüsziosz, Bakkhusz, Bak-hossz, Bacchus, Liber stb. néven szintén ismert). A mámor, a felszabadultság, a jókedv, a bor és az ezekhez kapcsolódó dolgok, és még a szerelmi kalandok istene a görög mitológiában.

Eredete nem tisztázott. A rendelkezésre álló adatok alapján elképzelhető, hogy kultusza egyenesen Baktriából, a néhai Paradicsomkertből, a magyar ős-őshazából eredt. Fontos lehet, hogy Baktriában, az ókorban még komoly tisztelete volt Bakkhosznak, mi több, ő volt ott a helyi főisten. Ezeket Nagy Sándor történetírói rendre följegyezték. A helyi népek és Baktria (illetve Sumeria, valamint Nimród) szimbolikus állata az oroszlán és a tigris (a fő ragadozók) voltak. Bakkhosz pedig a leírások szerint olykor éppen oroszlán vagy tigris képében jelent meg. Ennek megfelelően is ábrázolták, hiszen Nimród, Héraklész (Herkules) és még az ő fiai is oroszlánbőrben jártak.

Nem lehetetlen tehát, hogy az egyik legkorábbi magyar istennel van dolgunk. ( Bor, Tibor.)

Szófejtés szempontjából a mai magyar Bükk név kapcsolati lehetősége is felmerülhet. (Bükkös.)

Bakkhosz, Baktria. És így tovább.

Dionysus, más szóval Bakkhusz a régi írások szerint nem más, mint Bar-Khusz, azaz Kus fia, Nimród! (Zajti Ferenc: Zsidó volt-e Jézus? 1999.)

(Lásd: → Nimród → Tibor)

Baktria, az áriák (ariánusok) országa; fölrajzi egység az ősvilágban; a világ teteje; a Kárpát-medence után a világ Virágos Bölcsője a magyar mitológiában; az eredeti Éden és Paradicsomkert stb. Nimród sumer-magyar (helyesebben magyar) népe innen kiindulva népesítette be a Termékeny Félhold néven ismert világot, mely az emberiség kultúrájának bölcsője volt. Herkules (más néven Nimród) oroszlánbőrben itt nemzette első fiait, Hunort és Magyart, az ikreket; valamint három másik fiát, Magasztost, Galánt és Szittyát, akik a későbbi magyar ajkú népeket alkották, és szó szerint az egész világot birtokukba vették. Itt volt a bibliai leírásban található Eviláth (értsd: E Világ) híradásának ősmintája (Teremtés könyve 2,8-15). Az ária-magyar (árja, aria) népek innen özönlötték el Indiát, magas szellemi kultúrával ajándékozva meg azt.

Baktria az oroszlánbikák (a hím-oroszlánok) földje; triásza; talán azért, mert a Föld három leghatalmasabb hegyláncának (Himalája, Karakorum, Tiensan), a Turáni-medence körül, itt van a találkozási pontja, a Pamírban (melynek neve: a világ teteje). Az itt található fennsíkokon és völgyekben helyezkedett el Baktria. Nagyjából a mai Afganisztán és Tadzsikisztán vidékein.

Mintha több magyar tulajdonnév is még innen vette volna eredetét (Például: Baktay Bak-t(ri)ai Ervin orientalista stb. – a név középső ri tagja az úr jelentéshordozója).

Baktria legősibb földje ma hozzávetőlegesen Tadzsikisztánnak s a környező államoknak felel meg.

Balaton tó (mely elnevezés kapcsolódni látszik a Bál a tavon, bal a ta'on jelentéshez) Baál (bál) isten ősi kultuszának helye, mely az egykor még szigetként álló Tihanynál lehetett a tavon (a Tihany elnevezés egyébként a fővel és a naggyal lehetett összefüggésben). → Lásd Bányász.

Bányász, Palesztína területén, a mai Izraelben van egy ilyen nevű tó. Ami a legviccesebb, hogy maguk a „tősgyökeres helyi zsidó lakosok” nevezik így. Mert ennek a tónak ez a neve. Valószínűleg ősidők óta. Különben pedig az arabok is így nevezik. — Erre egy barátom hívta fel a figyelmemet, aki Izraelből jött vissza, tehát ott járt, és ezt személyesen megtapasztalta. Ha egy úgynevezett idegen országban van egy régi vízgyűjtő, melyet a helybeliek (arabok és zsidók és bevándorlók, egy szóval mindenek) emberemlékezet óta így neveznek, (és nem máshogy, pl. nem úgy, hogy „Banyas”, vagy egyebek, hanem bizony pont úgy, ahogy magyarul mondják: Bányász), akkor bizony meg kell vizsgálnunk az eshetőségeket, és valószínűleg felül kell vizsgálnunk eddig hangoztatott hivatalos nézeteinket, miszerint a világnak azon a táján magyar nép sohasem élt. Egyébként rejtélyes módon Izraelben van egy Balaton nevű tó is! — Keleten ehhez hasonlóan számos magyar hangzású, ősrégóta használatban lévő névre bukkanhatunk.

(Lásd: → Balaton → Bihar → Mazzar → Pesavár Tabor → Zab stb.)

Bihar, hatalmas, összefüggő, ősi indiai (aria) terület mai napig megmaradt magyar neve, a szent Gangesz folyam déli folyása mentén; a hindusztáni síkság (= a fő-Hun alföld) szélén.

Bihar, állam a mai Indiában, Nepál és a Himalája szomszédságában. A szent Gangesz folyam itt folyik keresztül. A történelmi Bihar a folyam irányának bal partján fekszik, és a hegységig terjed. Jelentősebb települései (jellemzően magyar hangzású nevekkel): Váranás, Pátna, Gája, Racsi stb. Lakossága: több mint 100 000 000 fő.

— Ady Endre közismert versei, mint például a „Lótusz” és „A Tisza-parton”, erről a rokonságról szólnak: „Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn...” De említhetnénk ugyanígy „Az ős Kaján” című versét is ( Godavár: Kalyán) — csakhogy eddig ezt ügyesen titkolták.

Bihar, Biharország: táj a Tiszántúl keleti peremén, az Alföldet Erdélytől elválasztó sávban. A terület itt is, mint Indiában, a folyam irányának bal partján a hegyvidékig terjed. Bihart már a honfoglalást megelőzően magyarok népesítették be. Az ősnyelv értelmében fő-úri-hely = Bi-h-ar és Bi-h-ari, (ari = úri, Bi = fő, h = hely). Az Árpádkorban a királyfiak helye (földje), tulajdona és örök része, más szóval dukátus volt.

Bihar-hegység, az Erdélyi-peremhegység tagja, 1848 méter magas (Nagy-Bihar). — (A Himalája 8848 méter magas. Lehet, hogy ezt már az ómagyarok tudták, mert mindezt megmérték? A mérések újabban 1848+1 métert regisztrálnak. A +1 a teljesség isteni száma. Metafizikai értelemben valami akkor teljes, ha hozzá lehet adni az 1-et. A hegyek magassága között mindenesetre 7000 méter mutatkozik, mint összekötő kapocs, s a hetes szám a mítoszokban és a világmagyarázatokban az égi és a földi világ együttesét, a befejezettséget, a tökéletességet és az Isten felé vezető utat jelenti. Apolló száma. Hét vezér a magyar hagyományban, hét hegy a sumér hagyományban, hetedhét ország, 7 nap, 7 lépcsős piramis, 7 próba, a világ hét csodája, a hét pecsétes titok, „a hetedik, te magad légy”, a 7 összefügg a beavatással. A hét a világ rendező elve.)

Bihar vármegye, történelmi egység Magyarország délkeleti részén. Székhelye Nagyvárad (Ady Endre városa). A trianoni diktátum (1920-ban) a vármegye nagyobbik részét erőszakkal Romániához csatolta. A megmaradt kisebbik rész magyarországi székhelye Berettyóújfalu lett. Ekkor hozták létre Hajdú-Bihar megyét. 1940-ben az elvesztett területeket visszacsatolták Magyarországhoz. Székhelye 1940-1944-ben ismét Nagyvárad volt. Aztán 1945-ben igazságtalanul újra Romániához került.

Bihar, Bihari, számos magyar személy és család és közéleti személyiség elterjedt ősi neve.

(Lásd: Godavár)

   bor és Bor (Lásd: Bakkhosz Tibor)

   Buddha, eredetileg Buda (Lásd: Hiranya Kashy-apa)

   Duna, folyó, ősi nevén Ister (Lásd a Dunát és még a Tiszát is: Apolló → avar → Bihar → Eszter címszavaknál.)

Egyiptom, az emberi civilizáció egykor legmagasabb fokán álló legkorábbi világterület. A Föld lényeges kultúrbázisainak helyi jelek alapján valószínűsíthető központja. Az emberiség és a magyarok egyik első területe.

Az ember valószínűleg Középkelet-Afrikában (Egyiptomtól délre) vagy Polinéziában vagy Közép-Ázsiában vagy Közép-Európában lépett színre; vagy több helyen is egyszerre. Az Első Idők Istenei (a magyarok) ezeken a helyeken már a kezdet kezdetétől fogva jelen voltak.

Nimród fiai, Hunor (Hun) és Magyar, „E világból” (Baktriából, azaz Eviláthból) a későbbi Egyiptom vidékére mentek. Nimród többi népei pedig Sumeriában, Kínában, az amerikai kontinensen és más helyeken is fontos központokat hoztak létre.

A Hun név és leszármazottjainak jelentése az volt, hogy „egy”, valamint az, hogy „Hon” (otthon), és az is, hogy „kész”. Aztán ők építették fel Egyiptom földjén a világ legősibb kultúráját jelképező Nagy Szfinxet, melynek egyedüli neve sokáig az volt, hogy HUN. (Némäti Kálmán: Szfinx-történeti kutatás, Bál-Czefon, 1914-1916.)

Egyiptom tehát a magyar emberek számára azt jelenthette, hogy Egy Otthon; Haza; Egy-itt-hon; az egyetlen, legkedvesebb otthon.

    Alsó-Egyiptomban laktak a hunok, Felső-Egyiptomban laktak a magyarok. Tehát Egyiptom elnevezése magyar nyelvű szóösszetételből alakulhatott ki.

    Az ókorinak tartott Kemet és Keme, valamint az Aigüptosz, Aegyptus, és a mai Miszr elnevezésekkel nem lehet annyit kezdeni, mint a magyar névvel. Habár a Kemet (sok esetben Km t) esetében érzékelhető bizonyos fokú kapcsolat a magyar értelemmel, s azon belül a fekete szóval, minthogy állítólag a kemet ezt jelentette (feket). Elevenebb bizonyítékokat hordoz viszont a K és az M és a T, még hieroglif írással is, tudniillik az M betű egy madár (vagyis azt kívánja jelenteni: madar, magyar), a kifejezés elején álló (jobbról balra) T pedig a tudó jelentésben összegződik (lásd: Thot), a K betű pedig a többes szám jele lehet a szó végén. Vagyis: a tudó magyarok országa; ami azt érzékeltette, hogy ezt a területet felvilágosult, nagy tudású nép lakta – ami vitathatatlanul igaz.

Egyiptom a csillagos ég, az ős tér, az univerzum tükörképének, földi másának számított. Erre nézve épültek a piramisok is. Ezt a lényeget érzékelteti az elnevezés további megfejtése is: Egyiptom: Egyi = Égi + pt = és om = „igen”(az univerzum alaphangnemének szava): létezés. — Az om, aria (árja) fogalom, melyet ma szanszkritnak tartanak, pedig igazság szerint magyar (ar). Az om már a 70 000 éves magyar Ataisz világkolóniák nevében is szerepelt (Parci-Om, Párcium stb.)

Hermész Triszmegisztosz nem véletlenül mondja: Ami fent van, olyan mintha lent volna, és ami lent van, olyan mintha fent volna. – ez minden bölcsességek lényege; s biztos és igaz mindenek felett. A pata, olyan, mint a fej. Fent van a fej, lent van a pata. S az Ég is fent van, és Egyiptom is lent van. — De Egyiptom éppen ezért = Égi pata (Egypt), Egyi patám! Ebben a régi bölcsességben a fejlett egyiptomi csillagászat is közrejátszhatott. (Orion misztériuma.) Nem véletlenül volt a teremtő Isten neve az, hogy Pata.

„Égi fő, égi más vagy te, óh Egyiptom”. „Földi másom, földi patám (a lábnyomom) vagy te, óh Egyiptom” (Hermész Triszmegisztosz). Persze több hasonló megfejtés is lehetséges. — Mindenesetre ez a magyar értelmezés a többi nyelvek Egyiptomára (Egypt stb.) is ráillik. (Sok egyéb mellett ez is bizonyítja, hogy a megfejtés valószínűleg helyes. Viszont csak magyarul oldható meg.)

    Egyiptomban most is élnek magyarabok (magyar arabok), akik a tudósok szerint csak az 1500-as éveket követően kerültek oda, de ez a megállapítás nem biztos, hogy végleges kell legyen. Hiszen olyan sok egyéb tény van a birtokunkban arra nézve, hogy ezeken a vidékeken magyarok mindig is éltek.

Egyiptom különböző kerületei, szent körzetei és egyéb területnevei és szimpla nevei is mutatják a régi magyar jelenlétet. Karnak (mint a kitárt vagy kinyújtott karnak!), Keneh (mint Kenet), Mazzar (mint magyar), Teje, Tuja, Menat (mint mén atya), Sekel (mint székely), Tutmosis (mint tudomás), Thot (mint tudós) stb.

(Lásd: Ptah)

   Elohim, bibliai (hébernek tartott, valójában azonban magyar eredetű) hímnemű Istennév, Élő-hím.

Eszter, tulajdonnév, melyet a szakértők héber (zsidó) eredetűnek könyveltek el. Hadassa; Hun hő adassa. Pedig ez a név már a zsidóság történeti létrejötte előtt is ismert volt. Szemantikailag szintén sokkal érdekesebb, mint ahogy azt a hivatalos megfejtés beállította, jelentése: isten, őstér (istennő, és nem csupán mirtusz vagy csillag); esetleg csillag-istennő, vagyis a Szíriusz (Ízisz, Ister). S Írisz a szivárvány istennője. A magyar Esztergom városnév a sumer Ister-gam név egyenes megőrzésével került a Kárpát-medencébe. S a magyar nyelvű népek még Káldeától Esztergomig hozták magukkal. (Amelyik utat a magyarság a világtörténelem során szó szerint oda-vissza többszörösen végigjárta!) — A Szíriusz csillag (amely Ízisz jele az égen) nevéhez csak annyit, hogy a Szír-darja a magyarok őshazájának területén található (darja = habja) nevű folyó Baktriában. (A szír pedig szintén arám népnév.)

Viszont, ami ezzel kapcsolatban mindennél érdekesebb (és teljesen elhanyagolják), az, hogy a Duna folyó eredeti, jóval a görögök előtt már létezett (valószínűleg aranykori) elnevezése Ister = Eszter. Érdekes, hogy a Tisza ősi neve pedig Parthissus = Pártus ős volt.

Őstér, a Végtelen, az univerzum; Ister, Istár, a csillagtér, a végtelen, a csillagváros (Ister-gam ~ Esztergom); a végtelen csillagos ég, az isten-tár, az Isten lakóhelye: Eszter (Ister, Őstér).

Őstér az, amerre az Ister, az őstér folyó folyik. Ausztria sem más, mint Österreich = őstér reich (a németben nincs hosszú ő és é). Oster = keleti (ostlich), és reich = birodalom, gazdagság, vízbő terület. Az őstér, az Kelet: onnan jött minden nép, és ott van a szellemi gazdagság. Ausztria tehát éppen ezért szakadt le a németségről, mert a magyarok nyugati gyepüjéhez akartak tartozni, az akkori világbirodalomhoz, s így ők lettek a németség oldaláról nézne a keleti vidék, de egyúttal az ősi is, hiszen maguk is úgy értékelték, hogy a Kárpát-medence és a magyarság, hozzájuk képest ősi terület és ősi nép; s akik a magyarsághoz simulnak, és tagozódnak, maguk is ősiekké válnak, s részesei lesznek az ősiségnek, az ős térnek. – Látod Európa, eredetedből mennyit tanulhatnál!

Eszter, amennyiben csillagot jelent: csillag → csillog → aster → istár → astra → star. (A sztár szó, amely szintén csillagot jelent, előfordulhat, hogy nem is angol eredetű szó?)

Okulva az Eszter jelen példáján, valószínűleg a legtöbb régi tulajdonnév most hivatalos eredeztetése és jelentése sajnos nem egészen pontos. (Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, 1995.)

(Lásd: Ízisz)

Etiópia és az etiópok, velük kapcsolatban azt kell említeni, hogy a mai élenjáró tudományos nézet szerint az emberiség és az egész emberi nem bölcsője Középkelet-Afrika térségében volt; amely Egyiptomtól és Szudántól délre a mindenkori Etiópia vidékének is megfelel. Ezt figyelembe véve az etiópok földje tehát elég jelentős hely.

Csakhogy az etiópok nem mindig Etiópiában laktak, pontosabban nem kizárólag Etiópiában éltek. Hanem történelmi tény, hogy a régmúlt időkben voltak keleti- és nyugati és más egyéb etiópok is. A nyugati etiópok érthető módon, a mai területükön vagy annak viszonylagos közelében, Belső-Afrikában éltek, a keleti etiópok viszont Közép-Ázsiában, a mai Irán és Pakisztán térségében voltak. Később pedig Palesztinában, mint esszénus kisebbség bukkantak fel. Ezért lett végül korunkra a nevük az, hogy abesszín (így hívják ma magukat az etiópok). Abesszín = abesszén, ami annyit tesz, hogy: abesszénusok, vagyis más szóval etiópok, ősi, látó esszénusok. — Magyar vonatkozása ennek is lehet. Az etiópokat bizonyára azon magyarok leszármazottjainak vélhették, akiket a világ egy későbbi korban, már csupán „letűnt ősöknek” tartott. Ebből következik, hogy azokon a helyeken, ahol a különféle etiópok éltek, voltaképpen magyarok éltek, s csak idővel kezdték a most Etiópia néven ismert országot „Etiópiának” azaz magyarul „Esthoni”, Nyugati, „Esti-ős-fők”-nek nevezni. „Estiófők”, Esti ősök = Etiópok, Esti-ó-fők.

— Lásd a mitológiai „aithiopszok” mesés népét, akiket jámborságuk miatt az Első Idők Istenei nagyon kedveltek, s gyakran náluk vendégeskedtek. Akkor ennélfogva ők amaz Esti-ó-fők. Te-hát a régi etiópok, esszénusok és abesszínok (nem azok, akik ma így hívják magukat) egyaránt magyar ajkú népek voltak.

Ez tehát az „Etiópia” és az „etiópok” szavak legvalószínűbb jelentése. — Ami kiváltképpen igazolhatóvá teszi, hogy a szó megfejtése ez lehet, az a tény, hogy maguk az etiópok se tudnak magyarázatot adni arra, hogy miért ez a nevük; és bevallottan azt se tudják, hogy ez a név mit jelenthet!

Kérem szépen, itt van megint egy nép, minden lehetséges módon távol Magyarország történelmi útjától, amely nem tudja, hogy a nevét honnan kapta, nem tudja, hogy a neve, amit használ és amire büszke, mit jelent, holott az egész magyarul tökéletesen értelmezhető és értelmes. Ez megfoghatatlan! És a tudósok persze azt mondják, hogy a magyaroknak ehhez semmi köze nem lehet. Az etiópok persze tökéletesebb emberek, mint a tudósaink, mert ők, habár nem értették, mégse csináltak semmit. Csak vártak. Pedig bizony kitalálhattak volna ők is valami tetszetős elméletet vagy magyarázatot. Ahogy a tudósok szokták tenni, ha véletelenül valamit nem értenek. A szellemi, metafizikus, tradicionális emberek és az antimetafizikus, materialista emberek között ez a különbség már régóta fennáll.

Etiópiának s az etiópoknak, az eredetüket (nem a nevük jelentését) illetően, a saját múltjukhoz társulva, azért van más közkeletű magyarázata is, mégpedig „az elveszett tíz izraeli törzs”. Ez egy többé-kevésbé közismertnek mondható történet. Mely szerint az etiópok azoknak az izraelitáknak a leszármazottjai, akiket annak idején Asszíria elhurcolt. A tíz törzs eltűnt a történelem süllyesztőjében. Sorsuk felderítésével kapcsolatban többféle elmélet vetekszik egymással. — Egy a lényeg: az elveszett tíz „zsidó” törzs népe bizonyosra vehetően túlnyomórészt szintén magyarokból állt. (Lásd: Izrael elveszett törzsei)

fallosz (phallos, phallus stb.), lásd: fasz (férfi nemi szerv). A mitológiában számos isten kapcsolódik a fallosz-jellegűséghez. Ámon-Ra, Nimród, Bakkhosz, Apolló, Zeusz, Ozirisz, Priapus, Pán, szatíroszok, óriások, ördögök, angyalok stb. A phallikus jelleg a régi istenek világában domináns.

fasz (a fesz, a feszül és feszes magyar szóból, de ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a fa magyar szavunkat is – már bocsánat, de sok mindent bizonyítani lehet ezzel, és ha egyesek trágárnak tartják is ezt a szót, meg többet is, attól még foglalkozni kell vele); teljesen egyezik ezzel a szanszkrit fasz-asz (pasas) és a görög fesz-osz (peos), phallosz. Ezek ugyanazt jelentik, mint a magyar fasz szó (tudni való, hogy a szanszkritban és a görögben nincsen „f”). A fallosz eredetileg a magyar ló-fasz szóból alakulhatott át. (Phallus, phallos. Ló-s. Fasz-ló. Majd fa-lós és fallos és hasonló lehetett a szó útja.)

Az egyenességet, férfiasságot, feszességet, őszinteséget, teremtő hatalmat, istenszerűséget, erőt és végül, utolsó sorban a nemzőerőt szimbolizálta.

A lóval való bármilyen nyelvi kapcsolat bizonyosra vehető, hogy ősmagyar kifejezésre utal. Ez természetes és érthető. Fal--sz

A következő dolog azonban sehogyan sem indokolható: az eddigi egyetlen Magyar Történeti Etimológiai Szófejtő Szótárban, melyet fölösleges is mondani, hogy kizárólag finnugorista „tudósok” készítettek, a fasz és a hozzá kapcsolódó szavak helyén a szanszkrit, görög és egyéb rokonság még csak említve sincs. Tarthatatlan módon, szerintük persze a magyarban ezek a szavak is finnugor eredetűek (ugyan mik is lennének mások!).

   Szembesülni kell azzal is, hogy a magyar basz, baszik, baszó, baszni stb. szó (csakúgy mint a fasz és a többi hasonló) az eredeti egyiptomi szövegekben is szerepel(!), méghozzá ugyanebben az alakban, és azonos értelemmel. Ráadásul ősmagyar nyelven írott kerek mondatokba ágyazottan. (Például: „És jön baszó, és megharagszik.” stb. Budge E. A. Wallis: The Book of Dead. London, 1956. 189 és 538-540 old. stb.)

(Lásd: palló pallos)

Galilea Lásd: → Samária → Tabor.

Gilgames, a legjelentősebb sumer város, Uruk királya. Mezopotámiai Isten-ember. Borzalommal töltötte el a halál gondolata, és elhatározta, hogy végére jár az elmúlásnak, és kideríti az alvilági sors titkát. Tervének megvalósításában barátja, szolgája és vetélytársa, Enkidu („Én-kiderítem” úr) segítette. Útjuk során legyőzték a sárkányt, rabul ejtették az égi bikát (mely Baktria és Ptah jelentésével azonosítható), amelynek heréjét, szerelmük, Istár Istennő szájába nyomták. Miután idővel Enkidu meghalt, Gilgames hosszú útra indult. A világkatasztrófa túlélőjével, Ut-nap-istinnel (aki a Napisten útja jelentéssel és a későbbi Noéval is azonosítható, egyébként = Apolló) találkozva, megkapta az élet füvét, és a fő tanítást, mely a halhatatlanságot tartalmazza.

Ne feledjük, hogy előfordul, hogy hivatalos helyeken is, Gilgamest Nimróddal azonosítják.

(Gilgames = Galgamácsa? Az etnográfiában is jól ismert magyar település neve, Galgamá-csa, az ősi Gilgameshez hasonló. Ez persze csak érdekes adalék.)

Godavár (Godavári), a fő folyók egyike Indiában. Forrásvidéke Kalyán(!) (értsd: az ős Kalyán) városától északra található (jusson eszünkbe Ady Endre „Az ős Kaján” című verse). A Godavári vízgyűjtő területén lévő jelentősebb mai indiai városok (keresztül India kontinensén, jellemzően magyaros hangzású nevekkel): Nándéd, Órángabad, Várangál, Kikinada (Kakinada), Kikinda stb.

Goda, számos magyar személy és család elnevezése (így például Godány, Gonda, Godó stb.).

(Lásd: Bihar Pesavár)

halló, nem az angol vagy a francia nyelvekből vette át a magyar, hanem éppen ezek vették át ezt a szót a magyarból. És nem a múlt század folyamán, hanem már jóval korábban. Az összes többi nyelvek a magyartól kapták ezt a kifejezést, legfeljebb csak angol vagy más közvetítés útján. Amikor a telefonba azt mondjuk: halló, ez egyedül magyarul értelmes ma is. Hall ő; illetve valaki jól halló.

Az ősi magyar pásztor felkiáltás, az aló! (Lásd: aló!), lényegében ugyanez.

Miután megvizsgáltam, kiderült, hogy franciául ez a kifejezés semmit nem jelent; (azon kívül, hogy valaki felveszi a telefont, és beleszól, hogy halló). Még legfeljebb a „gyerünk” (alons) francia szóból volna származtatható, az pedig magyar eredetű szó (aló!).

Az angolban szintén ez a helyzet. Még legfeljebb a hall (csarnok) szóra emlékeztet, de az is, egyedül magyarul értelmes. A hall legkorábbi angol előfordulása a középkori oktatásban található, a hall of residence, a hallgatók egyetemi kollégiumának épületét jelölte. Mint látható, ez is kizárólag magyarul értelmes. Az angol elnevezésű (bár már tudjuk, hogy inkább: magyar elnevezésű) hall zenei effekt, mely visszhangzást (reverb) és teremhangzást (hall) ad a hangnak, tudjuk, hogy azért ezt a nevet kapta, mert az általa átalakított hang ilyennek hallatszik.

Hiranya Kashyapa, rendkívül ősi magyar elődök neve. Kus (Chus, Kusán; hús, húsán?) szüleinek, s Nimród nagyszüleinek a neve. Némely esetben egy személy (Híranya vagy Kasyapa, esetleg egyben, Hír-anya-Kasyapa), máskor viszont két személy (Hír-anya és Kasyapa)! Minden tőlük származik. ― Több indiai család, a Mahabharáta (magyar barátja) népek is innen származtak. Még Buddha magyar (Buda) saka-szkíta eredete is erről az ágról való. ― Hiranya Kas-hyapa a Kaszpi-tenger körül lakó daityák (szittyák, daliák és atyák) régi hírkániai királya volt. Hirkánia, a híres Kánaán, a mézzel-tejjel folyó ország. Az igazak paradicsoma. — Hiránia, Iránia; Irán is innen kapta a nevét. S Hirániából (a magyar Híranyából) lett az Uránia. — Kaszyapa, Kassziópa, Kassziopeia, Keszi-apa (Keszi, magyar törzs). Kushi apa (annyi mint Kus-ból származó apa), Kusita. Egyszóval gyönyörű. Lássuk be, hogy a legtöbb valalaha volt istennév a magyarból ered.

Ne feledkezzünk meg a mahajana (magyar anya = Boldogasszony) buddhizmusról sem. S hogy világos legyen, hogy Buddha (akit egyébként bizonyosan Budának hívtak) és a buddhizmus mennyire magyar eredetű, gondoljuk meg, hogy a hindu krónikák szerint Buddha, a nagy tanító, a magyar Keszi (eszi?) apa leszármazottja volt. Budakeszi neve például ezt az összefüggést őrzi.

Gondoljuk meg továbbá azt is, hogy a világ legtöbb nyelvén Buddha nevét nem úgy ejtik ki, ahogy írva látjuk, hanem mindenki valahogy úgy ejti ki, hogy buda, vagyis éppen úgy, mintha magyarul mondanák (a magyarok persze helytelenül úgy ejtik ki ahogy írva van, tehát úgy, hogy budha; ez pedig nem helyes) — az angolok például a bádá és a buda közti átmenetet ejtik ki, amikor Buddha nevét kimondják (és ez így helyes, mivel ez a szó magyar, és nem Buddha hanem Buda).

hun, eredeti jelentése „kész”, „hon”. És egy olyan népet ábrázolt, mely erős, magos, királyi, és amelyik isten szemében befejezettnek, késznek tekintetett. És a világban mindenütt otthon van. Ugyanennek a jelentésnek a másik tagja „egy”. (Lásd a különböző nyelvekben meglévő un, hun, one, une stb. egy jelentésű szavakat.) A magyar kutatók erről nem szívesen vettek tudomást; ezt a népszavunkat mindig hunnak, honnak, otthonnak, honinak tartották (ami nem a teljes megfejtés).

A „hun” jelentése a „magyar” jelentésével azonos.

Hun, Nimród fia, Magyar testvére az ősidőkben. ― A hunok az ókor vége felé Atilla király rettenetes népe voltak. (Más szóval a magyarok.)

Hun vagy Huni fáraó idejében építették Egyiptomban, az egyiptomi magyarok a Nagy Szfixet. (A mai egyiptológia véleményéhez képest ez sokkal régebben kellett, hogy legyen, mint ahogy beállítják.) Hun fáraó a számos egyiptomi magyar uralkodóknak csak az egyike volt.

Hun (és Hu?), a Nagy Szfinx másik neve, mely a szobor feliratain is olvasható. (Hancock-Bauval: The Keeper of Genesis, 1996.) Mint azt ma már jól tudjuk, a Nagy Szfinx eredeti neve hosszú évezredeken át az volt, hogy HUN. (Némäti Kálmán: Szfinx-történeti kutatás, a Bál-Czefon, 1914-1916.)

Hun, Hu, Hua, Hung(!), Huang, de nem ritkán Kun is, a legkorábbi kínai uralkodók nevei közt megfigyelhetők. E szerint a kínaiak elődei szintén a hun-magyarok lehettek. (History of China, 1958.)

Hungaria → Lásd ari, aria.

Huti, történelem előtti magyar-egyiptomi bölcs. Dzsehuti, Jehudi, Dzsedi, Jedi, Jeti, magyar tulajdonnév. Jelentése: Magyar Isten, hun főember. A Fő Hun. Hu = hun, ti = fő. Hu-ti. „Ti hunok vagytok”. Hun-Ti Hun Tibor? vagy Hun-Tigris? („kész tigris”, és „egy tigris”, „a tigris” dzse-hu-ti, fő tigris, hun főember) Hun-Fő. Huti.

A Dzsedi és a Jeti a mitológia bölcs és titokzatos lényeivé váltak. Eredetük magyarnak tekinthető.

(Lásd: → Thot → Tibor)

Isten, eredetileg valószínűleg: ős-tér. Az Isten szó alapja, az Is (Ős, ősi) és a ten (végtelen). Az Isten mindig ugyanaz, Isten minden és Isten mind egy. Számunkra, emberek számára azonban nem mindegy, hogy a dolgok hogyan mennek. Pedig Istennek minden, és mindig: mindegy. Ezt látjuk, tapasztalhatjuk. Az Isten nem avatkozik be a dolgok folyásába. A dolgok Őt, az Istent nem érdeklik. A dolgok világa Isten számára nem a valóság, csak káprázat. Mert Isten mindig mindegy. Akár hány „részre” váljon is szét, a belőle és benne lévő (anyag, élővilág, ember), az mind egy marad, és az is lesz, és azzá válik. Ez az Isten. Röviden és egyszerűen: Az.

Iz, Íz, Is, Isz, Ős, Ősz, As, Az, Ász, és a többi (tagok), mind az eredeti, magyar nyelvi, ősi formákra utalnak. (Lásd: Ízisz.)

Ez az Ő útja. És ez volt a magyarok vallásának lényege is. Az egyetlen eredeti ősmisztérium, minden későbbi vallások és misztériumok eredete; mely egyenesen Isten önismeretéből táplálkozik.

Például az őstér, vagyis Istár kultusz ezért a magyar ősvallás egyik ókori formájának is tekinthető.

(Lásd: ar Ra úr stb.)

Izajás, Ézsaiás, Ésaiás, Isaiás, Jesájá, Ésiás, Ézsiás, Éliás, bibliai nagy próféta. (Izajás nevét mint látjuk többféleképpen írják.) Nevének jelentése: Izzás, izzó ajak — iz-aj-ás — izzó parázs. — Izajás.

A Bibliában található szöveg szerint, az angyalok Izajás szájához izzó parazsat érintenek (6. rész). Izajás magyarul tehát Izzás.

A magyar mesék szerint a táltos ló izzó parazsat eszik. A táltos pedig jövendölni is tudó szellemi ember, vagyis próféta volt. (Bíró Lajos: A magyar Jézus. 1999.) Ezért Izajás lehet, hogy magyar (kánaánita) próféta volt? A neve mindenesetre magyar.

Ízisz (Isis), ős-az, ős-asz, ős-asszony, ős-ős (mint Is-is), és így tovább. (Istar vagy Ister, néhol Íris) Ízisz egyiptomi Istennő Ozirisz Isten húga és felesége. Akik az archaikus Aranykorban még lenn a Földön éltek. Ízisz eredeti, korabeli magyar neve Eszter (ez jóval a zsidók kialakulása előtt volt! Tehát az Eszter nem zsidó, hanem magyar név). Az Ízisz az Ister (Asztarté) név görög változata.

Az egyiptológusok véleménye szerint a név eredeti kiejtése Iset lehetett, ami valószínűbb, hogy magyarul volt, és úgy mondták, hogy Őset (értsd: őst); „Ozirisz pedig szerette Őst (Íziszt), a feleségét” stb. Ha Isis (ős ős jelentésben) nem magyar elnevezés volt, akkor a mitológiai leírásokban és az egyéb óegyiptomi szövegekben miért jellemzik úgy, hogy Isisnek a neve azért volt Isis, mert Ő volt minden asszonyok őse, az ős nő, az Ős ős?! Ez csak úgy lehetséges, hogy a neve voltaképpen magyarul van, mert leginkább így értelmes. S ezt éppen a név jelentéséhez fűzött legkorábbi magyarázatok árulják el.

(Lásd: Eszter Ozirisz)

Izrael, héber nyelvű név, a zsidók országának elnevezése. A héber köznév és a zsidó népnév tulajdonneve. Izraelita. Jiszráél. Jelentése a teológusok és a kultúrtörténészek szerint: a győztes; mégpedig, aki látta istent és életben maradt; valamint aki megküzdött istennel és győzött. — és ehhez hasonló értelmű. A Bibliában Jákob patriarcha kiérdemelt neve.

Ezzel szemben magyarul ez a név a következőt jelenti: Iz-ra-el, vagyis Ős-Úr-Él. Az Ős Úr, aki él – és láthatólag magyar elnevezés. Arra utal, hogy az Isten, az eredeti, régi, és egyetlen Isten, akiről az aranykor fiainak, azaz a magyaroknak, egykor tiszta fogalmaik voltak, most újra valóságossá vált a számunkra, és él, létezik. – Ez a forma is tökéletesen beleillik a Jákob történetbe.

Izrael elveszett törzsei: Izrael nem csak Jákob leszármazottjainak volt a neve, hanem a zsidók országának felét is így hívták. Ezt, és a környező vidékeket, az időszámításunk előtt több évezreddel magyarok és a magyar népek leszármazottjai lakták. — Ábrahám patriarcha akkor vándorolt el Sumeriából, a magyar népek Egyiptom mellett talán legősibb országából, amikor Sumeria már hanyatlásnak indult. Ezt követően Ábrahám pedig azért telepedett le a későbbi Izrael területén, mert ez volt a feladata. Sumeria hanyatlása, és Ábrahám áttelepülése, valamint az asszír népek feltörése és Asszíria világbirodalommá válása minden bizonnyal összefügg. A véreskezű Asszíria végül is évezredeken át uralta és rettegésben tartotta az egész ókori világot. Ábrahám asszír ügynök lehetett. Ugyanúgy, mint később Mózes. Az asszír politika hívta életre a zsidó népet, akiknek szolgálati feladata, többek közt, az Asszír birodalom határvidékére szorult magyar származású népek leigázása és kiirtása lett volna. Csakhogy ez nem maradéktalanul valósult meg. A végül Egyiptomból Kánaánba importált vagy átcsempészett, átcsábított zsidók Asszíriához hűtlen ága volt Izrael. Az ő bűnük egyebek közt az volt, hogy a kánaáni őslakos magyarokkal teljesen összekeveredtek. Befejezésül az Asszír ÚR (Asszíria uralkodója), az Ószövetség tulajdonképpeni istene elhurcolta és megsemmisítette őket. Ezeket a népcsoportokat nevezik úgy, hogy „Izrael elveszett törzsei” vagy „az elveszett tíz törzs”. Akik valószínűleg nem kis mértékben magyar jellegű és összetételű nép voltak. — Egyes elméletek szerint, egy részük mégis életben maradt, és Közép-Afrikába vagy Etiópiába vándorolt. Mások szerint a világon mindenhová szétszóródtak, és a történelem folyamán a jó, emberséges, és a világ számára minden értelemben hasznos, tehetséges, magas művészi érzékkel megáldott zsidókat ők képezik.

Velük szinte minden vonatkozásban ellentétes „a megmaradt két törzs”, akik egyébként Júda (Júdea) néven ismeretesek, és akik Asszíriához és az Asszír ÚRhoz a mai napig hűségesek. Ezek az egész történelem folyamán a világuralom, a világhatalom, a kereskedelem, a gazdaság, a pénzügyi élet és hasonlók birtoklásának szintén jól ismert zsidóit jelentik. Tehát a háttérben Izrael és Júda ellentéte és különálló útja húzódik meg.

És az is sok mindent elárul, hogy Izrael országának másik (későbbi) neve Samaria lett.

Az elveszett törzsek szétszóródott részei pedig a hagyomány szerint benépesítették nyugat egy részét, Dánok, Brit-normannok (Dán, Benjámin) stb.

(Lásd: → Árpád → Etiópia → Nimród → Samária → Sumer)

Jeruzsálem város, Hierosolyma, Jerusalajim, Hierosaljim, Horosaljom, Horus-solyom (a béke városa, a világvallások szent városa). Eredeti értelmében Heru-sólyma. Hórusz úr, a Nap úr sólyma, a Sólyom Nap Úr erről a jelentésről Tacitus az ókori történetíró is beszámol. Melkizedek (Maleg-szedek) magyar városa. (A J betű ebben az esetben is H”, mint ahogy a Jeromos, Hieronimus név esetében is látható.)

József, régi magyar név, jelentése: jó szép. A magyar eredetű értelmet a név idegen változatai is őrzik: Joseph, Josep (jo-szep). Arra, hogy ez a név magyar, a bibliai József neve is ékes bizonyítékul szolgál. A Fáraó, kitüntetése jeléül, adományozott egy méltóságnevet. A Bibliában Józsefnek ez a neve egyiptomi nyelven is le van írva. Csakhogy ez a nyelv valójában nem más, mint a magyar: Czafenath-Phoenak (Gen 41,45), azaz „Szép, a Nagy Főnök” (Czaf e Nath Phoenak — vagyis Cz = Sz, a = é, f = p, ahogyan a József és a Jószép végén is, e = a, Nath = Nagy, Ph = F, ahogyan a filozófia és a philosophia szóban is, oe = ő, nak = nök! A részletek tökéletesen tanúskodnak róla, hogy az átírást nyugati logikával, az indogermánnak titulált hangkészlet szerint követték el. Tagadhatatlan, hogy az angolszász nyelvterületen, olvasat és kiejtés szerint hozzávetőlegesen: c = sz, city = sziti, race = rész, a = é, aid = éd, shake = sék és így tovább.) Ez pedig újabb problémákat vet fel, pl.: mit keresett nyugat-európai ember a Biblia megszövegezésénél? Ha az ilyeneknek és többi problémás adatoknak egyszer a végére járunk, valószínűleg végleg szembesülnünk kell a Biblia-hamisítás tényével. — Azonban mivel valamennyi tekintélyes kritikai kiadás (pl. a stuttgarti is) a szöveg egy létező hiteles variánsát is bemutatja, mely nem más, mint a magyar névelő helyének módosulása: Aszafnath-Phoenæk, azaz A Szaf Nath Phoenæk, „a Szép Nagy Főnök” kétség sem férhet hozzá, hogy mi történt!

— Az egyiptomi Fáraó magyarul „fő uralkodó”. Mert az Úr = ra; viszont az uralkodó = raó. Ugyanitt olvasható József feleségének a neve: Aszenáth (A szent nagy), vagyis „Asszony, a Nagy” (A sze nath, vagy Asz e Nath), a nagy ember asszonya. Egy másik szereplő, Pótifera neve is magyarul cseng: Pótfáraó (Pót i fe ra) vagy póti, pótló főúr, helyettes főuralkodó; aki mellesleg József apósa volt (főúr-apósa?). Tisztségében pedig On, vagyis Hon, közismert görög nevén Heliopolisz (Napváros), főpapi címének birtokosa. Ebből is látszik, hogy az ókorban a heliopoliszi papság még magyar kézben volt. (Gen 41,45) – O, mint ország, n, mint Nap, vagyis Napország, azaz Napváros.

Az, hogy a József név csakugyan azt jelenti, hogy jó szép, maga a Biblia magyarázza el: „József jólelkű és szép arcú férfiú volt” – és ez az oka annak, hogy általában mindenki szerette. Ez alól talán csak Júda és azok a zsidók képeznek kivételt, akik kimondottan irigyek voltak rá és gyűlölték, és elhatározták, hogy megölik. Először kútba dobták, de József ezt is túlélte, majd pedig szokásos módon felülkerekedett bennük a kalmárszellem, és inkább úgy szabadultak meg tőle, hogy eladták rabszolgának (Gen 37). Mi ez, ha nem egy tipikusan zsidó történet?

Ka és K, egyiptomi lélek. A Ka tökéletesen bizonyítja, hogy az ókori Egyiptomban a magyar nyelv használatban volt. Az egyiptomi-angol Hieroglifa szótár K betűjénél, a ka-val végződő szavak, a munka (work), bika (bull) stb. mutatják, hogy ezek a szavak magyarul ma is úgy vannak, ahogy a régi egyiptomi szövegekben. A Ka hieroglif jele a kar. Ilyen a jól ismert Karnak elnevezés is. Ka istent egyébként, egy, a karját felmutató alakként ábrázolták.

(Lásd: → lélek)

Kuk vagy Kukk, a világ keletkezésekor uralkodó nyolc egyiptomi isten egyike, az ős-sötétség megszemélyesítője. A magyar nyelv mutatja meg, hogy ezt az ősi egyiptomi istent is, elődeink nevezték el. A vaksötétben semmit se lehet látni. Tehát kukkot se lehet látni. – Ugyan az elmúlt századok során nyelvünkben elterjedt a kukkot se szól vagy mukkot se szól forma is, mely azt jelenti, hogy valaki nem beszél; „egy kukkot vagy egy mukkot sem értett valamiből”. Ellenben az eredeti mindenképpen az, hogy „kukkot se lát” és „mukkot se szól”. — Tudniillik fontos az, hogy az egyik a látásra, a másik pedig a hallásra, értésre vonatkozik. A valahová „bekukkant” és a valamit „kukkol” egyértelművé teszi, hogy ez a nézésre és látásra vonatkozik, nem pedig a hallásra. Miképpen a „mukkanás” és „makogás” viszont a hangra és a hallásra vonatkozik; „valaki végre megmukkan”. Ezek végül is felcserélhetetlen szavak – a kuk és a muk nem jelentheti ugyanazt. A tények ellenére a jelenleg hivatalos finnugorista Magyar Értelmező- és Etimológiai Szótárban a „kukk” teljesen rosszul van magyarázva. A helyes szófejtés: Kukkot se lát; Mukkot se szól stb. — Átvitt értelemben, Kukk, a sötétség és látás; Mukk, pedig a csend és a hang és (hallás) istene. S ezek a kifejezések is, mint általában minden, titkukat legjobban csak magyarul fedik fel.

László, (királyi név), ez a magyar tulajdonnév a vad-ász-, az istenre, s Nimród ősapa (mint nagy vadász) személyére utal. Az L és az R betűk hangtani közvetlen közelsége miatt, a szó eleji L, lehet R is. -sz-ló, -az-ló, vagyis Ra, az Úr, az ló, vagyis mén, tehát A-mén (Ámon-Ra – Ra-ÁmonRászlónLászlon) — leginkább innen való tehát a magyar uralkodói László név. (Egyiptom.) — Annyi ezzel összefüggő szó, mint a magyar nyelvben, egyik nyelvben sincs. Ka-lász ló, (Ka = lélek) halász ló, toklász, szaglász, danolász, markolász, karmolász stb.

(Ezért mostani származtatása a szláv Vladyslau névből, melynek jelentése „hatalom”, tehát téves, hiszen ezt a nevet a többi népek is a magyaroktól vették át jóval az egyiptomi kor után és a magyar névetimológia természetesen ősibb.)

lélek, erről a magyar szóról sok mindent lehetne mondani, és kell is, ezúttal azonban elégedjünk meg annak megmutatásával, hogy az ősi egyiptomi lélek szó, a „K” vagy Ka, meglepően hasonlít a magyar lélek szavunkra; minthogy a szóvégi k, azonos jelentésű és ugyanazon értelmű kifejezések esetében nem eredhet másból, csak onnan, hogy a magyarok történelem előtti egyiptomi országlása idején a lélek szó az élő K (vagy élők, élő lélek = ember, esetleg szellemi ember vagy Isten ember, isteni lény) lehetett. A Ka benne van számos magyar szóban (biKa stb).

Nagyon valószínű az előkelők megjelölés is ezt jelentette. Akik az ősegyiptomi világban, bárki másnál előbb keltek életre. S váltak „ká”-vá (= keltek). Mellesleg innen való a Kelták elnevezés is (akik szintén magyarok voltak). Ősök, előbb kelők, előkelők, élő lelkek, majd pedig későbben már csak emberek. Ez volt a történeti sorrend. A lélek útja.

A magyar lélek szó mai jelentése tehát az, hogy ember. Őseredeti jelentése azonban az lehetett, hogy isten. És ez így is kell, hogy legyen! Az élő léleknél pedig ma már több van a halott lélekből, vagyis az emberekből.

(Lásd: → Ka.)

Madarász (Madrász, Madras), tamil állam székhelye dél Indiában. Madras.

Madarász, magyar személyek, családok és közéleti személyiségek ősi neve. Az Indiai-óceánban található hatalmas Madagaszkár sziget nevének eredetén is érdemes volna elgondolkozni.

macedón: macedon, magyarhon, (Macedónia); a macedónok (a magyarhoniak, a magyarhonból származók) akkor verték végig egész Görögországot, amikor már a görögök néhai magyar eredetüktől végképp eltávolodtak. Nagy Sándor macedónjai fentről, Illíria és Pannónia felől érkeztek Görögországba, hogy az ott kialakult állapotokat rendezzék. Ez rendkívül gyorsan sikerült is, és csakhamar elindultak, a görögökkel együtt, hogy az egész akkor ismert világot megrendszabályozzák. Vezetőjük, Nagy Sándor (Alexander = méltán A-leg-szen-tebb úr) volt. Zeusz (Az Ős, a fő Isten) fia. Héraklész (Nimród, a magyarok atyja) leszármazottja. S Apolló (A Fő-ló, a Napisten) pártfogoltja.

Mindezt egyértelműen alátámasztja, a macedón = makedón. Tudniillik a mostani helyesírás szerinti macedón formát korábban sokáig írták úgy, hogy makedon. Sőt, ma egyaránt van Macedónia, de Makedonia szintúgy létezik. Előbbi a balkánon van, utóbbi területe pedig a nevezett országgal egyébként határos Görögországon belülre esik. A történelmi Makedonia területén tehát ma két ország osztozik: Macedónia és Görögország. Vitatkoznak is rajta eleget, hogy az egykori területek jelenleg jogosan hova tartozzanak. Ha a magyar nyelvet segítségül hívjuk, kiderül, hogy a k és a g betű sokszor egyszerűen felcserélhető: például a lélekkel bíró és léleg (vagy lelkes); az ég, az k; aztán szaggatott és szakaszos (melyek értelmükben analógiásan megfelelés mutatnak, más szóval ugyanazok); még a lugas is olyan, akár az alagút, vagyis lyukas (lugas, lukas); mint ahogy a magos és makkos is (és nevében szintén a Magay és a Makai) stb. Ezért a Makedon egykor valami módon biztos Magerhon (Magerdon vagy Magarhon) lehetett. Mert még a másutt lévő Don folyó is valamikor Hon értelmű volt (vagy esetleg vadon, ahogy Arany János rímeltette volt).

(Lásd: → Apolló)

Machu Picchu (macsúpicsu), egy dél-amerikai indián település neve; az inka indián szavak jelentése öreg csúcs; Machu Picchu, Ma-hu Fi-hu (vagy hun), másik főcsúcs stb. az őserdei Andok hegység megközelíthetetlen csúcsai között épült több ezer méteres magasságban lévő elhagyatott és elfeledett város, melyet az európai hódítók fel se fedeztek, létezéséről nem tudtak, még a helybeli indiánok se, csupán különféle mendemondák keringtek egy titokzatos és eldugott régi városról, mely valahol az őserdő mélyén rejtezik.

Mióta rábukkantak, létezését továbbra is megoldatlan titok övezi. A tudósok nem tudják, hogy a méltán rendkívüli építészeti csodának tartott elhagyott város, mely igen jó állapotban maradt fenn, valójában mire szolgált; nem tudható, hogy város volt-e vagy vallási centrum? Továbbá, hogy itt lehetett-e az az inkák arany- és Napvallásához tartozó szertartások központja?

Bármilyen furcsa is legyen, alapértelmezési lehetőség szerint, hu, az hon, ott-hon (hun); ma, pedig ma-gyar vagy magas; pi, pedig fő vagy öreg vagy egyaránt magas. Így tehát Machu Picchu: Magyar hon, Magas otthon! avagy Magas otthon, Magyar hon.

Más értelmezési lehetőség szerint: az ős- és ókori fogalmak alapján az eredeti magyar vallás a Nap- és csillagvallás volt. Az inkák hatalmas országa az arany és a Nap egykori birodalmának kései származéka volt. Az inkák a maguk kultúráját a mayáktól és a dél-amerikai kontinensen korábbtól létezett, de időközben nyomtalanul eltűnt, előttük élt közvetítőktől örökölték. A maya (vagy maja) szó a magya, mayari vagy magyari szó változatának tekinthető. Elképzelhető, hogy a név, eredetileg magyar volt, s csak később lett belőle maya (maja).

Az inkák állítólag a Dél-Amerikában elterjedt kecsua nyelven beszéltek, illetve a tudomány jelenlegi álláspontja szerint azt a nyelvet így hívják. Ez a nézet persze még változhat. (A dél-amerikai indiánok, az aztékok, mayák és inkák, szinte megszállottan figyelték a Nap mozgását és az idő múlását, és szertartásaik a csodavárásra és egy megjósolható világkatasztrófa elkerülésére irányultak. Ennek a csodában reménykedő vallásnak lehetett a kifejeződése és a nyelve a magyar, „kell csoda”-nyelvjárás. Értsd: kecsua, kell csoda! — Itt már csak a csoda segít – értelemben. Bár mindez nem túlzottan hangsúlyos.)

Machu Picchu templomaiban, ezen a kecsua nyelven imádkoztak az emberek. És ez a nyelv az ősi magyar nyelv egy kései származéka lehetett.

macsu picsu” tehát valószínűleg azt jelenti „magyar fiak csúcsa”. A kifejezéssel kapcsolatban elterjedt öreg csúcs jelentést spanyol, angol és amerikai utazók feljegyzései egyöntetűen megerősítik; a bennszülött indiánoktól Machu Picchuval kapcsolatban egyaránt egy ilyen értelmű fordítást kaptak. Az „öreg csúcs” minden esetben lehet magas, tekintélyes és régi is, mert az öreg-szó ezt jelenti; s nem tudható, hogy az indiánok ezek közül, valójában, melyikre gondoltak. De akármelyikre is gondoltak, „mind-egy”, mert a magas csúcs, az a magasokat jelöli, akiknek magjuk van, s akik magasok is, s akiktől az inkák magukat származtatták, vagyis a maya a magyarokat jelenti, mást nem is igen jelenthet. Mivel a tekintélyesek, öregek és régiek, azaz az ősök, számukra a magyarok voltak. Csak mindez ma már az idők homályába vész.

ma, a kezdet, ezen összetett szó elején, maya?, magya?, magyar csúcs vagy magas csúcs lehet = macsú. Macs, macsu, annyi mint más, másik. Tehát másik főcsúcs, vagy a főcsúcs mása!

ma-csú-pi-csu, mint látható, tisztán benne van az ősi magyar csúcs-szó. A pi-csúcs vagy „pi-csu” pedig lehet a fi-csúcs is, úgymint „magyar fiak csúcsa”. Magyarok vagy mayák leszármazottjainak hegycsúcsa. — De a „pi-csu” szót elemezve a fő-csúcs jelentés nem zárható ki.

Ma-csúcs, fi-csúcs, fő-csúcs: ha így, vagy ehhez hasonlóan mondták az indiánok ezt (ami egyáltalában nem lehetetlen), akkor ezt spanyol vagy angol füllel hallgatva, helyi, tájnyelvi, indián tájszólással, több száz évvel ezelőtt (egyszóval mindent belekalkulálva), egyfajta, érthető, vidékies, ám ugyanúgy korabeli és korhű, egyben megfelelő és autentikus kiejtéssel: macsúcs–ficsúcs (próbáljuk ki, hogy kiejtjük ezt gyorsan) pont úgy hangzik, mint a macsúpicsu; elharapott és tompult, nem hallható hangzókkal: magyar-csúcs a ficsúcs vagy főcsúcs — ha így volt, nem csoda, hogy spanyol és angol és egyéb más füllel nem értették másképp, és jobban, s Machu Picchu-t csináltak (értettek) belőle, és „Macsúcs Főcsúcs” „Magyar Főcsúcs” helyett a történeti és mai feljegyzésekbe is így került. — Ha ehhez még a magyar hangugratás, szótag-elhagyás és betűösszevonás gyakorlatát is hozzávesszük, a megoldás egyre biztosabbá válik.

Végül néhány fennmaradt magyarországi helységnév és szó jól érzékelteti, hogy a Machu Picchu név hangzása és csengése a magyar szóalkotásoktól nem is eshet távol: Macskő (falu, Torda), Mácsa (falu, Arad), Macso (falu, Nyitra), Macsola (falu, Bereg), Ticsura (puszta, Máramaros), Pacsod (puszta, Somogy); valamint pacsi, csorog, fröccs, picsog, ficsúr, vicsog, csipke, macska, pacsmag, macsuka (erdélyi szó, jelentése: valaminek a gombja, csúcsa, és felügyelő, őrhely stb.)

(Lásd: → maja → Ráma)

mágus, mágia (mágiát gyakorló személy, varázsló), a magyarázatok szerint a mágus, gyógyítással, jóslással és varázslással foglalkozó személy; helytelen és közkeletű értelmezés szerint bűvész vagy varázsló. Eredetibb jelentés alapján: keleti csillagjós. A hivatalos nyelvészek perzsa és latin közvetítésű szónak gondolják; valójában azonban inkább magyar kifejezésnek kell tartanunk.

Az ősi MAGI, valóban keleti mágus volt, a dolgok hiteles ismerője, amolyan igazi mester. De nem a perzsák idejéből, hanem már sokkal korábbról. (A. G. Gilbert: Napkeleti bölcsek. 1997.)

A mágus jelentése: a beavatott. Az ős mag birtokosa.

Az egyiptomi misztériumok értelme ugyanez volt; a mágus fogalmának megvalósulása, realizálása. A beavatott mágus a csillagokat nem csak fürkészte, hanem azonosult is velük.

Ezen a területen a jól ismert középkori, európai varázslókhoz, mágusokhoz, alkimistákhoz, köze már csak közvetve van. A modernkor bűvészeihez pedig semmi köze sincs.

A magus (MAGI) eredetileg a magyari (MAGY = MAGI) szó egy változata; a mágus tehát egyszerűen: magyar. A magyar (régiesen magyari: magiari), magi + ari. Az ari (aria) pedig oroszlánt és magyart jelent egyszerre, vagyis az oroszlán a magyar örökség antik szinonimája. A beavatottakat hívták magusoknak (magasoknak), a magyarokat pedig beavatott oroszlánoknak (Nap Uraknak): magyaroknak hívták, ez volt a nevük.

A magus – magas szavaknak ez a vonzata arra enged következtetni, hogy a latin szavak egy része biztosan a magyarból származik, nem pedig fordítva, mint ahogy egyébként állítják. A magas, azt jelenti, hogy nagy. A nagy pedig latinul magnus; (magus, magnus, magas, magyar stb.).

MAG = magar, US = ős. A mágus tehát mag ős, vagy magyar ős. Mag, mint a nép, népek magja, központi csoportja, vezetője; a magyar ős vagyis az ősmagyar (az ŐSI MAG).

magyar (nép) az ősi tudás mag népe. Otthona a Kárpát-medence. Történetéről hivatalosan keveset tudunk, és az is jószerével mind hamis. Ennek a népnek valamilyen kapcsolata egy letűnt civilizációval vagy hasonlóval a számtalan bizonyíték miatt egyre nyilvánvalóbbnak látszik.

magyar (név), jelentése az égben lakó isten, a földi isten, az ember, a király, általában a nagyember, a férfi, a katona, a honfitárs, illetve az egész nép.

magyar (nyelv), a világ legősibb nyelve, az egyetlen és eredeti ősnyelv egyenes ági leszármazottja. A többi kortárs és valaha ismert nyelvhez képest a legkevesebb változást szenvedett, még ma is elég tiszta, élő, isteni nyelv. — Az eredet legeredetibb alakban fennmaradt formája, a magyar. — Sokféle jelentése közül a legátfogóbb: az Isten (az Úr).

„Ősrégi írások tömege vár elolvasásra. Azokat pedig helyesen elolvasni csak magyarul tudó ember lesz képes, mert minden ősi írás a magyar nyelv törvényei szerint van írva. Valamikor az egész emberiség egy nyelven beszélt, és az a nyelv az ős magárja (aria) nyelv. Ezért van az, hogy a világ minden táján találni lehet magyar szógyököket. Méghozzá a többi nyelvhez képest lényegesen nagyobb mennyiségben.” (Somogyi Zoltán, 1973.)

Ha egy magyar szó magyaráz, akkor analógiás értelemben gondolkozva ebből az következik, hogy mindegyik magyar szó magyaráz!

A magyar ma már védett nyelv. Ezt jó lenne a legkomolyabban köztudatba hozni.

magyar (írás), a rovásírásnak (hun-magyar, székely-magyar, szittya-írás) is nevezett ősi írás, melyet a történelem folyamán csak a magyarság ismert. Mára Magyarországon a latin (papi) írás ezer esztendős tevékenysége miatt teljesen háttérbe szorult. Újjászületni most kezd. Ezzel az írással készült magyar szövegeket és feliratokat, 2000 évesektől 4000 évesekig, az elmúlt időszakban a Kárpát-medencétől Kínáig több helyen találtak. A világ legtöbb írása ennek az írásnak az ABC-jéből jött létre (így a héber, a görög, és a latin is!). Közeli rokonai a kelta rúna-írás, az ókínai írás stb. valamint távolabbi rokona mind a négyféle egyiptomi írás, és a mezopotámiai írások. A legújabb kutatások szerint a magyar írás kora 10 000 és 30 000 éves között van. (Varga Csaba, 2002.)

    Egyiptomban a mai napig élnek magyarabok (magyar arabok), akik a tudomány szerint csak az 1500-as évek után kerültek oda, de ez a megállapítás nem biztos, hogy végleges kell legyen. Hiszen olyan sok egyéb tény van a birtokunkban arra nézve, hogy ezeken a vidékeken mindig is éltek magyarok.

(Lásd: ari, aria Hun Mazzar rovásírás)

magyaráz (a magyar mindent megmagyaráz, értelmez, és mindenről megállapítja, hogy micsoda). Egyik nyelnek sincs olyan szava önmagára nézve, mint a magyarnak. Mint ennek az isteni nyelv-nek a magyaráz!

maja (maya), a „magyar” név és kifejezés egy dél-amerikai változata; valamint néhány ázsiai szó és egy vallásfilozófiai kifejezés. „Mája”. Káprázat az élet, nem valóság.

(Lásd: → Machu Picchu → Mária)

Mária, régi magyar név. Jelentése számos megfejtési kísérlet ellenére is ismeretlen. – amint azt a nyelv-tudósok legalább őszintén beismerik. S mindaddig ismeretlen is kell, hogy maradjon, amíg tudomásul nem veszik, hogy sok-sok, ma hébernek vagy egyéb másnak tartott név eredete a legnagyobb biztonsággal a magyar nyelvben keresendő.

A Mária a világ egyik legelterjedtebb, legbecézettebb és legtöbb alakváltozást produkált neve.

Mária: Maja, Manya, Ria ― mindössze ez a három becézett Mária is elárulja, hogy milyen jelentésű névvel van dolgunk: maja = magyar; manya = magyar; ria = aria, vagyis magyaria, vagyis magyar. Nézzük a Magariam, mag-ar-am formát. A Miriam és Mariam, Mária és Mariann nevek eredeti jelentése is az volt, hogy magyar lány, mag-úr leszármazottja (mag-ar-am), Maga-riam. Ez valószínűleg a mostani Mária név legősibb alakja.

A hagyomány szerint, a bibliai 2Mózes 2, asszonya is Mária nevű volt. Vagyis, aki Mózest kimentette (kifogta, kihalászta) a vízből, egy Mária nevű magyar leány volt. Miképpen Egyiptomban akkor még nagyon sokan. Egy Mária nevű asszony (Miriam) részt vett az Egyiptomot elhagyó pusztai vándorlásban is, és a nép képviselőjeként, Mózes közismert segítője és olykor ellenálló természete miatt kritizálója volt. A Mária név korántsem legősibb formája ez a bibliai (ószövetségi) forma: Miriam (Mirjam), amely héberül lázadót, lázadó lényt, ellenállót, és erőst jelent. Ez pedig újból illik az asszír-zsidók magyarokról alkotott felfogásához, hiszen élethalál harcot vívtunk egymással. Tudniillik az Asszír ÚR eltökélt szándéka volt, hogy a magyarokat kiírtja. Ennek hangulata érződik a magyart jelentő Mária név héber szövegű jelentéstartalmán. Aki erős és veszélyes, mint a megsebzett oroszlán (aria), és ellenáll és lázad az Asszír Úr (az ószövetség istene) ellen. Ezek kódolt dolgok a Bibliában. Az említetteken kívül is, még rengeteg van belőlük.

Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus anyját is azzal a névvel nevezték, amely azt jelenti, hogy magyar lány. Mária. Mert Jézus egyébként maga is magyar (kánaáni szkíta-pártus) származású volt. (Badiny Jós Ferenc: Jézus Király, a pártus herceg, 1998.)

(Lásd: Árpád Mózes Samária stb.)

Mazzar, település a mai Afganisztán területén (Mazzari-Sharif), mely a szégyenletes amerikai-afganisztáni invázió (2001) során sokszor szerepelt a hírekben. A város az ősi Baktria területén fekszik. Mazzar, annyit jelent mint Magyar. — A térségben egyéb szembeötlően magyar hangzású településnevek is vannak. Tora-Bora, Pessavár stb.

mene mene tekel úparszin — közismerten híres bibliai szöveg, Dániel könyvének 5. részében; melynek érdekessége, hogy senki se érti. Már a szöveg keletkezési korában, a bibliai időkben se igazán értette senki. A szóban forgó szakasz ugyan megpróbálkozik egy okoskodó szófejtéssel, melyet maga Dániel hámoz ki a szavakból: „megmérettettél és könnyűnek találtattál, s országod az idegenek kezére adatott” stb. — ám ez egyáltalában nem a helyes megfejtés. A nyelv, amelyen írták, se tisztázott. És újdonságnak nem nevezhető. A talány előtt az összes mai nemzeti Biblia-fordítások (angol, francia, német stb.) is értetlenül állnak, s inkább mind a mai napig egy az egyben közlik, beismerve, hogy a különös szavak eredetéről és jelentéséről fogalmuk sincs. Nem csoda, hiszen magyarul van. És ahogy, se az egyiptológiában, se az ókor-tudományban, se semmi másban, a magyar nyelv erejét nem veszik igénybe, úgy itt se. Pedig a nagyon régmúlt időkben, a magyar volt az egyetlen valamirevaló nyelv, és minden eredeti dolognak köze van hozzá. Csak észre kellene már venni. — Ez a nevezetes szöveg pedig még csak nem is az egyetlen, hanem az ősvilág hasonló „érthetetlen” leletekkel van tele! (Pl.: 1Mózes 41,45 stb.)

A babiloni palotában, a király szeme láttára, egy rejtélyes, láthatatlan kéz, a jelenlévők teljes rémületének kíséretében felírta a falra, hogy „mene mene tekel úparszin”. A riadalmat például jól érzékelteti az a momentum, hogy a király ijedtében bevizelt! (ezt kellőképpen költői megfogalmazásban úgy olvashatjuk, hogy dereka elernyedt és veséjének izmai elengedtek).

A szöveg eredeti értelme magyarul ez: Ne menjetek el, hátra van még jó pár csíny!”. Avagy: Ne, még ne men-je-tek el! Mert még jő pár csíny. (Nene menjetek-el. Mégne menjetek-el. Jőpárcsíny. A magyar nyelv olyan csodálatos, hogy minden megfejtésre van több verziója is!) Dániel és kánaánita (tehát félig-meddig magyar, és magyarul is tudó) zsidó társai a számukra, pontosabban az asszírok számára (akik ekkorra már perzsák néven futottak) ellenséges babiloni királyi udvarban beépültek a vezetésbe, és „perzsa” államcsíny keretében magukhoz ragadták a hatalmat. Ehhez a legmegfelelőbbnek magyar nyelvű titkosított formulák használatát tartották.

Az államcsíny éjszakáján az ijedtében bevizelt királyt megölték, és az ellenséges perzsa csapatokat a városkapukon beengedték. (Ők azok, akik a kapukat mindig nyitva hagyják! Lásd a Magyarságeredet esszé végén olvasható idézetet Usztics Mátyás beszédéből.) Babilont a perzsák kardcsapás nélkül birtokba vették. A hazaárulásnak nevezhető eseményben főszerepet vállalt vezető minisztert, Dánielt, a meghódított ország miniszterelnökét életben hagyták, sőt, tisztségében megerősítették. Ennek eredményeként a zsidókat babiloni fogságukból azonnal visszaengedték szeretett asszíriai múltjuk örökébe, a kánaáni (izraeli) területekre. Melyet még régebben a magyaroktól vettek el. Ezzel a cselszövéssel hatalmukat az asszírok Perzsiába mentették át. (Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. II. 1973.)

(Lásd: „Mózes ezt mondta: Ne menjetek!” kezdetű bibliai szöveget a 4Mózes 14,41-45-ben: „Mózes ezt mondta: Nem fog sikerülni! Ne menjetek, mert az ÚR nem megy veletek! Ellenségeitektől vereséget fogtok szenvedni! Hiszen az Amálékiek és a kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az ÚRtól, az ÚR sem lesz veletek! De ők (a zsidó nép) vakmerően fölmentek oda, bár az ÚR (az Asszír Uralkodó) és Mózes (az asszírok titkos-ügynöke) a táborból ki sem mozdultak. Az Amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen laktak, lerohanták és szétverték őket.”)

Menész, (az első) egyiptomi fáraó. Az egyiptológia irodalmában megtalálható, hogy i.e. 3000 és 2900 magasságában, a két Egyiptomot, egy (görögösen írva) Menész vagy Ménesz nevű fáraó uralkodása során egyesítették. Ez az uralkodó, több mint valószínű, hogy magyar lehetett és a neve az volt, hogy A mén (A-mon), a Mén Az (mén-es).

A két Egyiptom szintén közismert: Alsó-Egyiptomban laktak a hunok, ez a terület egyébként már akkor Hunnia (Honiak) néven szerepelt; Felső-Egyiptomban laktak a magyarok, mely Etiópia (a Letűnt-ősök, az Esti-ősök) szomszédságában állt. Ezt a két vidéket egyesítette Ménes, mely attól kezdve az Egy-otthon (Egyiptom) nevet kapta.

Midasz király (Madas király), az ókori görög mitológiában szereplő frígiai uralkodó, akinek Apolló (lásd ott) a füleit szamárfülekké változtatta. Valamint kapzsisága miatt az istenek azzal büntették, hogy mindenét arannyá változtatták, még az ételét is, így a király éhen halt. Eredeti kérése azt volt, hogy amihez hozzá ér, az váljék arannyá; ez teljesült is, s így az ételek és italok a szájához érve mind arannyá változtak amikor enni próbált.

Eredeti magyar neve: Madaras (→ Midras) lehetett. Ezt indokolja, hogy a vele kapcsolatos régi regék szerint a vízparti madarak és még a nádasok is azt hangozzák, azt susogják, hogy Midasz (helyesen Madaras) királynak szamárfülei vannak; s ő az, aki saját kapzsiságába belehal. (Mindez tehát arra mutat, hogy a történet őseredeti változata nem kizárható, hogy magyar környezetben játszódhatott. Mint annyi más régiség.)

Midás → Nidás → Nádas.

midrás (midras), a zsidók szentírás-magyarázatának irodalmi gyűjteménye, magyarul: darázs. Héber nyelven: daras (madaras). Amikor a zsidók ennek olvasásához szertartásosan beöltöznek, és magukra fekete bőrszíjakat tekernek (melynek neve tefillin, és azért így hívják, mert föl kell tekerinteni, tefillin, „fil-te-lin”, föltekerint), a homlokuk közepére pedig dobozkát erősítenek és még a szokásos csíkos takarót is magukra öltik, éppen úgy néznek ki, mint a darázs. Egyébként pedig az ebből az alkalomból felolvasott szövegeket pontosan úgy darálják (vagy hadarják) el, mint ahogy a darazsak döngenek, és ahogy a neve mutatja: darázs, darás, darálás (darálós)!

Mózes neve azt jelenti, hogy Mosás. Magyar elnevezés. Amikor a kis Mózest az Egyiptomban élő magyar uralkodónők kifogták a sásnádas vízből, a folyónál éppen mosás volt. Az asszonyok mostak. Ezért értelemszerűen így nevezték el. Magyar nevet adtak neki. Csakhogy a későbbi bibliai szerzők nem tudván magyarul, nem értették, hogy a Mózes név mit jelenthetett, ezért azt a fordítását adták meg, hogy „vízből vétetett”. Amely nem rossz, csak nem pontos.

Mózes aztán egyiptomi magyar környezetben nőtt fel, és ezért, az uralkodó osztályhoz tartozott; mert Egyiptomot ekkor még mindig a magyarok irányították. De az Asszír ÚR (az ószövetség istene) világuralmat akart megvalósítani, és Egyiptomot szerette volna meghódítani. Az Egyiptom és Asszíria közötti térség (Kánaán) ekkor még szintén magyar népek által lakott terület volt. Első lépésben tehát ennek meghódítása volt a cél. Hogy aztán, az asszír politika, ha lehet, Egyiptomot is bekebelezhesse. Mint ahogy ez idővel be is következett. — Első stratégiai műveletképpen egy magyar jellegű sereglet vagy népcsoport „előállítása” látszott megfelelőnek. Akik a kánaáni magyarok között elvegyülve, gyengíthetnék vagy egyszerűen kiirthatnák azokat. Erre a feladatra az Asszír ÚR az egyiptomi Mózest éppen alkalmasnak találta. Érdemes megemlíteni, hogy Mózes felmenői között több „Asszír” nevű ember is volt. Mózes nyilván az asszír udvar titkos ügynökévé vált. Majd Egyiptomban tervszerű palotaforradalmat csinált. Egy alárendelt szerepet játszó, vegyes, többé-kevésbé magyar összetételű, dolgozókból álló falucsopor-tot hosszas győzködés útján kivezetett Egyiptomból, a „népek olvasztótégelyéből”, és az Asszír ÚR által megígért örökébe vitte őket. A később zsidónak nevezett népet tehát az asszír politika hívta életre, és küldetésüknek megfelelően még évszázadokon át az asszír világhatalmi törekvések nyugati védőbástyája szerepet játszották; pont azt, amit Mózes és az Asszír ÚR, eredetileg is nekik szántak. (Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. 1968, 1973, 1997.)

Egyéb szóba jöhető megfejtések: Mezős és mesos, moses – mocsár, vízmosás, sás, mocsok, mosakodás, mos, mosa (kihúz, héberül), mose (gyerek, koptul), mosu (szennyes, észtül), masa (mos, szamojédül), muta (iszap, finnül) stb. Mózes tehát már a maga korában is egy igazi mosó-masa lehetett(!) Ez persze csak egy vicc akart lenni. E név etimológiája mindenesetre vitatható.

Mózes személye több kutató véleménye szerint fiktív alak, ellentmondásos életére nézve semmiféle történeti bizonyíték sincs. Megpróbálták már azonosítani Ehnatonnal (vagy más egyiptomi fáraóval, hivatalnokkal) is. Egy titkos ügynökről viszont sohasem lehet megtudni, hogy ki is volt valójában! Mózes személye ezért is mindörökre homályban marad.

(Lásd: → Izrael elveszett törzsei → Mária → Nimród → Noé → Ut-napistin stb.)

Nimród (Ménrót, Nimrud stb.) A magyarok egyik ősatyja. Ó Sumer uralkodó. Kus fia. Hatalmas, híres vadász — Ozirisz, Orion, Kon-tiki és társaik mitológiai magyar megfelelője, és valószínűleg legeredetibb formája. A Nyilas (vagy az Orion) csillagkép. Nimród kora, a sumer világ, i.e. 6000 és 4000 körül, a zodiákus kör Ikrek jegyének közelében volt, éppen oppozícióban a Nyilassal. Ez tökéletesen megfelel az idők szellemének, hiszen egy intellektusában kimagasló korszakról, az írásbeliség feltalálásáról, az első emberi világközpontok létrejöttéről, a hajózás megindulásáról van szó; Nimród pedig a Nyilas, a nagy vadász, Ikerszülött fiai pedig Hun és Magyar. — Nimród egyébként Bibliai alak, Bábel ura. Nevének jelentése: Hím-rúd; fallosz. A mén rőfje (nemi szer-ve). A papkirályság és táltosság első jelentéshordozója és szimbóluma.

Nimrud nevének megfejtése fejedelmi uralkodó. A név az eredeti sumer formából, a „Nib-úr”-ból is levezethető: oroszlán bátorságú hős, vagy párducok ura. Nimródot tehát még Nibru-nak vagy Nibúr-nak; később pedig, még az Ő idejében és életében is, sumer-magyar nyelven, a „Lélek-Isten Szent Fiának” nevezték. (Gisdubarra-Namrutu.) Nimród (Herkules) az első, aki Isten Fia Megváltó címet viselő ember volt. Mint ahogy utána Jézus Krisztust is így nevezték, aki ezért tehát magyar-szittya származású is lehetett. (Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, 1995. és Badiny Jós Ferenc: Jézus Király, a pártus herceg, 1998.)

A régmúlt évezredek folyamán Nimródról több furcsa és bizonyíthatóan hamis legenda került köztudatba, melyek célja, hogy az ősatyát a lehető legrosszabb színben tüntessék fel. Ezek közül az Ábrahám patriarchával és Nimróddal kap-csolatos elbeszélések, asszír-zsidó torzítások, mint elrettentő példák, megjegyezhetőek. (E helyen nem részletezem őket.)

Nimród fiai: Hun és Magyar (Hunor és Magor), valamint Bor (Tibor). Nimród egyéb közvetlen leszármazottjai: Góg és Magóg (akik megegyezhetnek Hunorral és Magorral is), valamint Herkules. (Egyes vélemények szerint Herkules maga Nimród, akit a káldeai Herkulesnek is neveznek, és személyük egy és ugyanaz.)

Egyéb személyek még, (mint Nimród unokái?), leginkább talán a (későbbi) fiai: Magasztos, Galán és Szittya. — Erről szólnak a krónikák.

    (Lásd: → Artemisz → Bakkhosz → Hiranya → Izrael elveszett törzsei → László → Mózes → Ozirisz → Szét → Tibor → úr stb.)

Noé → Gilgames → úr → Ut-napistin stb.

Orpheus (Orfeusz) a híres mitológiai dalnok, aki énekével a természet erőire, a vadállatokra, a növényekre, sőt még az alvilág uraira is hatni tudott. A költészet és a zene varázslatos erejének megtestesítője. Személye és neve – bizonyára már senkit nem lep meg – a híresztelésekkel ellentétben nem görög, hanem magyar eredetű: OR-FE-US = ÚR FŐ ŐS. Főúri Ős vagy Ősi főúr.

Ozirisz (Osiris) vagyis az ŐS ÚR, egyiptomi nyelven Uszir. Az Ozirisz a név görögös formája. Az ősi misztériumok egyik főistensége, a jó szimbóluma, Ízisz (a természet) megtermékenyítője, a fallosz képviselője (a csődörség, a ménség, a táltosság; Nimrud és több más istenség megfelelője). Ozirisz, eredeti magyar nyelven, mely a legkorábbi egyiptomi embereknek is a nyelve volt, Ős Urat jelentett. S Ozirisz személye köztudottan ősibb hagyományon alapul, mint amilyennek akár az egyiptomi vallás csak tekinthető lehet.

Ozirisz (Orion) személye a precesszió magasabb matematikai számával, és a misztérium valamint az egyiptomi beavatás titkos számával a 9-cel is szorosan összefügg. Os-iris. Ős Úristen. A névben tehát benne van Osiris hitvesének Isisnek a neve is (Iris), ahogyan az Úristen is (Úris). Ezek azonban minden esetben az Ős, Ősi előtagot kapják.

O-SI-R-IS = Ő-SI-ÚR-IS-TEN. — Os-ir-is, Ős Úr Ős, Ősi Úr Ős.

(Lásd: → Ízisz → Nimród → Szét stb.)

palló, a Czuczor-Fogarasi nagyszótár szerint a pall egy kevéssé ismert magyar szó (megfelel a mai porolófának). Aki pall, az ütöget, csapkod, például a ruhát a pálcával; továbbá amivel pallani lehet, az például a pallórosta (gabonatisztításra használt eszköz). — A pallos tehát nem véletlenül volt „nyaklecsapó bárd”, ez láthatólag kiderül a csapkodásra, ütögetésre utaló szótőből (pall).

— Palló, keskeny deszka átjáró, például egy patak fölött.

Ezek tehát ősi magyar szavak, s az összes többi nyelvek a hasonló szavaikat a magyarból vehették át. Palló ® padló, pallos, fallosz (phallos).

pallos, pal vagy bal gyökkel: balta és bárd, de mindenekelőtt kétélű kard, széles pengéjű, egyenes, hüvelybe dugható, döfő, ütő, csapó, vágó eszköz, fegyver. Ebben a vonatkozásban megfelelést mutat a fallosz (nemi szerv) kifejezéssel, melyet szintén hosszú és hüvelybe dugható tagnak tartunk (például „belé mártotta a falloszát vagy a pallosát valakibe” értsd: megdöfte).

A pal tehát valószínűleg a szerszámot jelöli, a los (lós, lovas) pedig az erőt és férfiasságot (mint a fasz, lófasz szónál; → lásd ott). Ezek az rejtett értelmek is a szavak magyar eredetét bizonyítják.

papirusz (minden nyelven papyrus stb.) a Nílus-menti sásnádból készült lap, melyre szöveg írnak, eredeti magyar szó: jelentése papír ős. A mai papírt később a hun-magyarok Kínájában találták fel, azóta is mindenhol magyarul nevezik papírnak (papier, paper stb.), a korábbi papírt pedig papír ősnek (papírős, papirus). Azért, mert a papok erre írtak; s mivel akkoriban az írás a papok hivatása volt, ezt a nevet kapta (pap ír).

Pesavár, ősi magyar azaz indiai (aria) név. Milliós lélekszámú város elnevezése Indiában, pontosabban Pakisztánban az afganisztáni határ felé eső részen (Peshavar), Ravalpindi és Kabul között. Magyar tulajdonnév és családnév (Pesovár Ernő és Pesovár Ferenc híres néprajztudósok).

Még számtalan hasonló magyarvonatkozású dolgot lehet találni.

Ptah egyiptomi magyar ős-isten, neve az volt, hogy Pata. Az Istenek korában, a Földön, kilencezer évig uralkodott. Memphisz főistene. Nevének más változata: Ta-tenen (talán Tetem? Mindenesetre múmiaszerű hullaként ábrázolták). Ebben a névben benne van a ten és a végtelen szó is. Ami teljességgel érthető, hiszen a mitológia szerint minden keletkezés és fejlődés tőle indul, ő teremtette a világot, és ő az ősvíz is (ten, mint a tenger, és az isten). ― Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a templomában őrzött Ápisz-biká-nak is patája van, illetve a bika patás állat. És a bika még Baktriával, a magyarok legősibb áriai múltjával is harmonizál. A baktriász vagy bika-ász (Ápisz-bika), a baktriai magyar oroszlánbikákhoz kapcsolódik. Ha a legkorábbi időkben Pata (Ptah) és a többi egyiptomi istenek nem magyar istenek voltak, avagy nem magyarok voltak, akkor bizony semmilyenek nem lehettek! Nyilvánvaló, hogy ez a korszak a Bika jegyével áll összefüggésben (i.e. 4000-2000 között), de a magyarok korábbi illetve későbbi lovas-Nyilas (pata) nemzetsége is ezt a múltat képviseli és folytatja.

Az egyiptomiak úgy tartották, hogy ami fent van, olyan mintha lent volna, és ami lent van, olyan mintha fent volna. – e nélkül Egyiptommal kapcsolatban semmit se érthetünk meg. A tenger lent van, az ég fent. Pata lent van, az Egy viszont fent.

Ptah, mint „égi isten”, „égi pata”, „égi fő”, avagy egyszerűen akár csak „egy pata”, „egy fő”-ként is értelmezhető, s megfejtése ekkor nemes egyszerűséggel egyenesen az Egyiptom név irányába mutat. (A Ptah, Path, Pash, Pasth és Past módosulások a Past Or, pata úr, pásztor szót eredményezik, mely nem latin! Sem a Ptah, sem a Pásztor már nem eredeti, csak összefüggnek.)

(Lásd: → Baktria → Egyiptom.)

Quetzalcoatl avagy fonetikusan Kocelkoát, Kagcalkoatl, Kotcalkoat (tollaskígyó) a legjelentősebb dél-amerikai istennév. Ez a név láthatóan két tagból áll: Kuet + salkoat. Ha visszafelé olvassuk a betűket, úgy mint a rovásírásban, hátulról előre felé: Taoklacgak (Tollasgyík) vagy Taollas + geuk (Tollasgyík) kiGsalot.(természetesen itt is be kell helyettesíteni a magyar rovásírás betűit). Ami pedig végképp különös, ennek a távoli dél-amerikai Istennek, Tollasgyíknak, akinek a neve egykor tisztán magyarul lehetett leírva, csak az idők folyamán torzult nyakatekert Quetzalcoatllá, mert „véletlenül” visszafelé kezdkék írni (vagy mondani), az ábrázolásait még Egyiptomban is megtaláltam (tollaskígyó vagy tollasgyík, am. sárkány).

    (Lásd: → Tiki.) Nézzük meg a szócikk eredeti formájának képét.

Ra vagy (más néven Atum) Egyiptom ősi istensége, magyarul az ÚR. — Ámon vagy Ammon.

A Mén Úr. Ámon-Ré, Ammon-Ra. (Atum — Atom?)

(Lásd: → ámen → ar → Isten → úr → rénszarvas.)

Ragnarök  Lásd: rovásírás → rúnák.

Ráma, óindiai Istenség (Jézus Krisztushoz hasonló személy), Krisna és Rámaja ugyanannak az Istennek, méghozzá a fő Istennek a megtestesülése. Nevének jelentése: magyar királyfi, ÚR.

Ráma, Ramajána.

Ra-maja = Úr-maya (gondoljunk a délamerikai magyar majákra is), Úr-mayar, Magyar ÚR.

Jézus, pártus herceg (= magyar királyfi) volt, Ráma pedig magyar királyfi, ami, mint láthatjuk egy és ugyanaz. (Badiny Jós Ferenc: Jézus Király, a pártus herceg. 1998.)

(Lásd: → ar → Isten → Machu Picchu → úr.)

rénszarvas, a legújabb kutatások szerint a magyar mondákbéli Csodaszarvas is Rén-nemzetség-beli lehetett. (Ahogy erről a Népszabadság Magazin X/48., 2000. december 1-i száma is a 4. oldalon beszámolt.) A rénszarvas neve mögött valójában egyiptomi ős istenről van szó, akinek a nevét egy későbbi korban valószínűleg már nem szabadott kimondani, és ebből lett, illetve ez okból és így alakult ki a szarvas szó. Mert eleinte valójában Réről, Rénről, Úrról, Istenről és hasonlókról beszéltek (mégpedig úgy, hogy úr = ré, uram = ram és rém vagy rén). Aztán már csak szarvasról (az lett az úr, akinek a koronája szúr). A szarvasagancs a Nap sugarait szimbolizálja. Amikor a magyarok elhagyták Egyiptomot és a belső-ázsiai területeken a visszahúzódó jégkorszak után fokozatosan északra nyomultak, a leghasznosabb állat és a legfőbb tekintély a szarvas (az úr, akinek a fejét hatalmas agancsos korona ékesíti) lett. Köztudomású, hogy amikor még enyhébb volt a klíma (a jégkorszak végén), a rénszarvas Magyarország területén is őshonos volt. A magyarok pedig bizonyára már az egyiptomi korszak előtt is a Kárpát-medencében éltek.

(Lásd: Ra → Ré → ámen → ar → Isten → úr.)

ria, olyan tag, mely számos elnevezésben szerepel (pl. Maria, Hungaria). A Ria a Mária (magária, „magyar lány”) név közismert becézett formája. Jelentése és eredete összefüggésben van az oroszlántigris szóval (ari). Sumeriában, Baktriában, Ari-ában és Magyarországon a „Tigris” és az „Oroszlán” a fő magyar emberek és családok régi neve és címe volt. A ria, mint tudjuk, oroszlánhűséget is jelent. — „Ria, Ria, Hungária!!!” Hajrá magyarok! Éljen a magyar!

(Lásd: → ari → magyar → Mária → Tibor stb.)

Romulus és Rémus (magyar istenfiak), ezek a nevek a magyar írás (a rovás) szerint, jobbról balra ← olvasva: rU moLOs sE rEmus „Sumér és Sólyom Úr”-at jelentenek. A Sumér, eredetileg Szem Úr, vagyis a Nap; a Sólyom Úr pedig sulumar, illetve soluma, mely solyma. (A sólyom a magyarok kerecsen – karácsony – sólyma.) És látni kell, hogy a „solyma” (sólyom úr) pedig már magában hordozza a solumar azaz Solymár nevet. Innen tehát ez a mitologikus névpár. (Lásd még az ar szócikket is. Az itt említett példában a székely-magyar rovásírás betűit kell alkalmaznunk – s ezt mindenki helyettesítse be önállóan – máskülönben, ahogyan a többi példa, ez sem fedi fel egészében a titkát).

rovásírás (magyar írás) sArI raGam, a magyarok ősi írásformája és tecnikája. Valószínűleg még a sumeriai „magyarság” öröksége. A rovásírást a világ kultúrájában a magyarokkal kapcsolatban megőrizte az emlékezet — s ez az írás szinte kizárólag csak a magyarokra jellemző. (A rúnás írás is tőlünk származtatható. Runes, runas = rovas.) Úgy, amint a magyar paraszt vagy a juhász áll a széles pusztán, a subájába burkolózva, és a kezében tartott botra vagy fára, a késével rovásírást készít (ahogy Thot, Tót isten). Ez a kép a magyar tájra az utóbbi időkig rendkívüli mértékben jellemző volt (puszta, Hortobágy, pásztorélet, past or stb.) s csupán mostanság veszett el.

Ehhez tartozik, hogy a magyarokon kívül, még az egyiptomiakkal kapcsolatban maradtak fenn hasonló információk. Méghozzá Thotra vonatkozóan, aki sok más jó tulajdonsága mellett egyebekközt éppen az írás feltalálója is volt. Róla az ősi egyiptomi leírásokban azt olvashatjuk, hogy jellegzetessége az volt, hogy kezében egy bottal állt, és arra írt. (Hasonlóan ahhoz, ahogy azt a magyar tájon lévő juhászoknál láthattuk.) Ez az egyiptomi emlék egyértelműen a magyar rovásírásról szóló tudósításnak látszik. Thot tehát használhatta a magyarok rovásírását, mi több, valószínűleg maga volt az, aki kitalálta illetve megteremtette azt. Thotról még feltétlenül tudni kell, hogy Ré (vagy Ra) a fő Isten legfőbb helyettesének is tartják. Vagyis Thot maga az Isten.

A rovásírás jelentése és származása tehát ezek alapján a következőképpen valószínűsíthető:

Ro-vás = Ré vés; Ré, az isten vés; az ÚR ír. (Ré Isten ír, vagyis vési a betűket. sAv or. Természetesen itt is a magyar rovásírás betűit kell behelyettesítenünk.)

Többen mondják már, hogy a magyar nyelv egyedül áll, és egykor szinte valamennyi nyelv a magyar nyelv őseredeti formáiból táplálkozott. Az írás területén ugyanez a helyzet.

A magyar írással (pontatlanabb nevén rovásírással) ezen a helyen behatóbban nem foglalkozok. A rovásírással kapcsolatban csak annyit, hogy az összes szó és névértelmezés, mely ebben az írásban található, érthetőbbé válik, ha a rovásírást komolyan vesszük és megismerkedünk vele. Elvégre a mi ősi és eredeti írásunk a magyar írás.

Fontos tudni, hogy elődeink a rovásírást alapvetően jobbról balra, de ellentétes irányban, balról jobbra is használták. Sőt minden irányban, mert fölülről lefelé, és alulról fölfelé is. Ráadásul igen sokféle, úgynevezett hangugratást és betűösszevonást is alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy ha úgy gondolták, egyes hangokat (betűket) egyszerűen kihagytak, vagy például kihagyták az összes magánhangzót; vagy esetenként két-három betűt összevontak (mintegy egymás tetejére írtak). Néha még a szóközöket is elhagyták. S volt úgy, hogy egész szavakat vagy akár mondatokat is egyetlen betűvel (jellel) írtak le. Ezek nem szigorú szabályok voltak, hanem inkább praktikus vagy formális trükkök, megoldások. Abban az időben minden magyar tudott olvasni és írni. És a hangugratást és a betűösszevonást is ismerte, és ha akarta, az írás során használta is. (A magyar pásztorok többsége egészen mostanáig ismerte a rovást.)

Mármost éppen ez az oka, hogy a manapság általunk kiolvasott szavak és nevek néhol botlanak, vagy olyan, mintha a megfejtést (jelentést) ráerőszakolnánk. Pedig a dolog teljesen tiszta és érthető. Például a „Suez (suez) „Zeusz” (Zeus) eredetileg „Az Ős” Isten, rovás alakban sOeza „Z eős”. A mutató névmás elejét lehagyták, a második magánhangzót hangugratással az utolsó mássalhangzóhoz kapcsolták, s így az „ő” kimaradt. sez. Később, akik nem tudtak magyarul, de e rendkívül fontos rituális név kiejtett változatát már hallották, a hangmegfelelés szabályainak is eleget téve, a hiányzó részt az „u” magánhangzóval pótolták. (A görögök leginkább ehhez hasonlóan ejtették: „zễísz” SIez  vagy „zísz”, s úgy írták, hogy Ζεϋς.)

Elég szembetűnő (az előző szócikkben), hogy a latinok a rU moLOs sE rEmus „Sumér & Sólyom úr”-at (Szem úr és Sólyom urat) is csupán rosszul, ellentétes irányból olvasták és így „Romolus és Rémus” lett belőle.

Az ősi egyiptomi szövegekben perdöntő módon csak a magyar nyelv törvényszerűségeinek megfelelő hangugratásokat találunk. Emiatt persze rajtunk kívül ma már senki sem értheti meg őket. – Röviden ennyit szerettem volna mindenkinek a figyelmébe ajánlani, még mielőtt kijelentené, hogy a magyaroknak ezek az ősi dolgokkal kapcsolatos ötletei tudománytalanok.

A nyugat-európai rúnáknak csak annyi köze van a rováshoz, hogy az is ebből keletkezett.

rúnák — A rúnákat, a rúnaírást és a többit – melyet az angolok keltának vagy britnek, a németek germánnak, a skandinávok vikingnek stb., a nyugat-európai nemzetek pedig általában európainak és természetesen a sajátjuknak tartanak – ugyanúgy kell értelmezni, mint a magyar írást. A rúnák a rovásírásra nem csak hasonlítanak, hanem abból is erednek. Rúna. Benne van az úr (Rú). Rúnák, Úr-nak, urak írásának értendő. Angolul Runes—Rovás. Visszafelé, ahogy a rovást olvassuk, Rúnák ← Kán Úr; Runes: Sen Úr, vagyis szem vagy szén úr (s már az ősemberek is, többnyire mivel írtak, ha nem szénnel? Például a jó állapotban ránkmaradt barlangrajzok).

A legkorábbi rúnaírásos leletet hol találták? A Kárpát-medencében. (Bernard King: A rúnák titkai. 2000. 16. old.) A rúna kultúrkörhöz tartozó régi istennevek és egyéb nevek is a magyarral kapcsolatba hozható értelemről árulkodnak: Thor (Thot úr vagy Thot ró, Thoro), Ragnarök (visszafelé olvasva: Kör a nagy úr), Ygg (Egy), Sueus (ősi Su) stb. De a legtöbb néven látszik, hogy mesterségesen agyon torzították őket, vagy direkt így találták ki őket, leginkább valamely kifejezés visszafelé olvasatát is felhasználva: Walhalla (allah law), Draszil (lizard), Odin (nidó, nem jó?), Rohan (rohan), Azgárd (drága az) stb. De némelyik, mint a Ragnarök (Napisten) is, tisztán megmaradt.

(Lásd: → Thot stb.)

Samária, a megsemmisült Izrael ókori utód országa. Samáriában még abban az időben is jelentős magyar nyelvű népesség lakott, ahogyan Galileában szintén. S kisebbségben még Jézus Krisztus korában is. Az itt élő emberek nevüket az Asszír ÚR által hatalmas tömegekben lemészárolt magyarok egykor nagy és dicsőséges Sumeriájáról vették. Elképzelhető okok miatt, esetleg dacból. És a világbirodalom nyugati peremén, Kánaánban, sokáig meghúzhatták magukat.

A név bibliai jelentése ezzel szemben: őrtorony, őrhely, határvidék (börtön?) láger, koncentrációs tábor? – mely pontosan kifejezi a Bibliát író asszír-zsidók véleményét a kialakult helyzetről. Ezt a területet mindig is határőrvidéknek, az Egyiptom felőli védőbástyának tartották.

Az izraeli, samáriai magyarok pontosan úgy jártak, mint később, a középkorban a Kárpát-medencei magyarok, akik ezer éven át Nyugat védőbástyája voltak, azzal a Kelettel szemben, amely régen teljes egészében a magyaroké volt. A történelem, ha máshol nem is, itt, bizonyíthatóan megismételte önmagát. Az egyik legfontosabb és legérdekesebb kérdés ezek után csak az, hogy hogyan fordulhatott ez elő, mi teremtette meg e furcsa véletlen feltételeit? A magyarázat az asszír világhatalmi politika előbb Perzsiába, majd pedig onnan a Római Birodalomba történt átmentésében (átplántálásában) keresendő. Róma örököse, a keresztény Európa, élén a pápával, a Lateránnal és a Vatikánnal végig a régi asszír érdekek szerint működött. A magyar népet pedig ugyanarra használták, mint előtte. Ma, az asszír hatalom súlya, a vallás irányából a gazdasági élet és média világa felé tevődött át. (Lásd: → samaritánusok)

Samaritánusok, az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37). Emléküket a Biblia pozitív értelemben őrizte meg. Jézus szerette a szamaritánusokat. A zsidók megvetették őket. Samária lakói, a szamaritánusok, valószínűleg szarmaták (a magyaroknak egy ága, szarmata harcosok) voltak, akik betelepült szkíta-magyar veteránok leszármazottjai ugyanúgy lehettek. S mindenképpen sumer örökséget hordoztak.

A szamaritánusok és a zsidók közt az ellenségesség kölcsönös volt, és az idők folyamán inkább fokozódott, semhogy enyhült volna. Josephus Flavius, a rabbinikus történetírás és a teológus tudósok véleménye alapján a szamaritánusok neve kutaiak (szó szerint), kutasok volt. Ez is, mint annyi más, kizárólag magyarul értelmes: ők azok, akiknek kútjuk volt, akik kúttal rendelkeztek. Ez pedig azon a terméketlen vidéken igen nagy jelentőséggel bírt. Nem tekinthető véletlennek, hogy Jézus is egy kútnál találkozott a samáriai asszonnyal (Jn 4, 1-42).

(Lásd: → Izrael elveszett törzsei → Mózes stb.)

Sándor, az Első Időkből származó ősi magyar tulajdonnév. Jelentése Szent úr. (Szinonima: Sátor.)

Stonehenge, ősi magyar Kör-emlék, helyi régi nevén („angolul”!) Cromlech, Kromlek = Köremlék. Magyarul Napvárta, hatalmas ókori csillagvizsgáló. Melynek elsődleges célja az igen fontos nyári napforduló mérése volt (amit a precessziós ismeretekhez a korabeli magyarok a világon mindenfelé használtak; többek között e célból épültek a piramisok is). Az Óriás, vagyis a Napisten köre. Stonehengeben az Isten lakott, Isten Honja, IStoen Hegye (Henge), helye, esetleg hengere, köre. Stonehenge közelében több régi magyar nyelvű vésett ősfeliratot találtak. Európa szerte sok hasonló építmény maradt, melyek he-lyi neve szintén magyar eredetű (például Licha-ven = Lika van, lyukas). ― De az angolba ezek szerint nem csak a stone (kő), és még sok szó, jött a magyarból, hanem a summer (nyár) is, hiszen az akkori magyar népek korábban Sumerban éltek, s onnan keltek (mint Kelták) útra. Angliában pedig rövid volt a nyár, a sumerok pedig a nyarat tartották a legfontosabbnak (ennek érzékeltetésére szolgált a Napvárta). A nagyobb kövekben és sziklákban pedig mindenfélé istenek laktak – ezt viszont még az angol néphagyomány is híven megőrizte.

Sumeria (Sumer), Mezopotámia, a Termékeny Félhold térsége Egyiptom mellett a világ egyik legelső civilizációjának otthona. Eredetileg a sumerok (a magyarok) hazája. A sumerok találták fel egyebek közt az írást, a kereket, és számos korszakalkotó dolgot. Az itt lezajlott grandiózus bábeli toronyépítkezésig az egész világ ősnyelve az ősmagyar volt. — (Szumer = Szem Úr.)

A történelem folyamán Sumer és Babilon néven ez a térség sokáig a terjeszkedő Asszír birodalommal vívta harcát. A Bibliát olyan asszír-zsidó érzelmű környezetben írták, ahol Sumeria és Babilon dicsőséges elsőbbségét, az asszírokkal és a zsidókkal szembeni szellemi fölényét, és múltját minden eszközzel le kellett győzni. A Bibliában szereplő Babilon (Sumeria) ezért van a legfőbb gonosz megtestesítőjeként beállítva. Holott a történelmi tények igazolják, hogy amíg az asszírok kegyetlenek és véreskezűek voltak, addig a sumerok és babilóniaiak műveltek és barátságosak voltak. Fontos tudni: a sumer nem népnév volt, hanem a kor kultúráját értették alatta.

(Megjegyzés: a sumír, szumir, šumer, sumér, sumer, más-más írásforma, de mind ugyanaz.)

Szarmaták, ókori magyar lovasnép, és kisebbségben élő magyar törzsek összefoglaló történeti elnevezése.

(Lásd: → Samária)

szent, a magyar szent szó azt jelenti, hogy „Isten számára félretett”, azaz odaszánt. Teológiai értelemben Istennek szánt: vagyis szent. A magyar-sumer mindig is kertészkedő, szántó-vető, földművelő nép volt. Ezért a szántás különösen fontos szóvá vált. Amikor rájöttek az ekével történő földművelés előnyeire, joggal mondták, hogy a szántás = szent ásás; Isten dicsőségére végzett és neki odaszánt ásás. — A magyar Sándor név jelentése az, hogy Szent úr, Sand-or (Sant-or). A szépséges görög Santorini sziget elnevezése ennek emlékét őrzi (Sant-or-ini, az Úrnak szánt, az Úrnak szentelt). Santorinit az elsüllyedt aranykorral és Atlantisszal is azonosítják. Az aranykor a sumer-magyar idők voltak. Világhódító Nagy Sándor görög neve az Alexandor vagy Alexander vagy Alexandrosz pedig a mai napig A legszentebb úr jelentéssel bír. A „szent” szót, mint minőségjelzőt, annak ellenére is, hogy saját nyelveiken a többi népek egyáltalában nem értik, mégis magyarul, pontosan a magyarból átvett módon használják (saint, sant, sainte). Magyarul ennek a szónak is magyarázó jelentése van. (Lásd: Alexander.)

szer (számos magyar szó gyöke vagy része), Szer, az egyik legősibb magyar kifejezés. Így hívták az ország (természetesen a Kárpát-medence) közepét. Ma Ópusztaszer. Itt kötöttek az ősmagyarok szerződést. Itt alapították meg, vagyis szerezték az országot, itt tartották az első magyar országgyűlést. A szó benne van a szeretet, a gyógyszer és sok más szavunkban is. A szeretetnek ez az alapja, mint ahogyan mindennek a szeretet az alapja. Ez árulja el a magyar lélek igazi és legbensőségesebb arculatát. Ez a csodaszer.

Szét (Szet vagy Szit, Szitu), egyiptomi istenség, Ozirisz öccse, és egyben Ozirisz gyilkosa. Neve szó szerint Szét, mint ahogy magyarul kiválóan érthető, széthúzó, széteső, lelkében és jellemében olyan mint a szita, csak a durva marad fönn benne, a finom az átfolyik rajta, nem ura többé önmagának, sajátmaga ellensége, önnön magának gyilkosa. Szét neve és története a legősibb misztériumokban arra tanítanak, hogy az Istenek egykor elvesztették addigi lényegüket, és emberivé váltak, más szóval lefokozódtak, az emberi létezés alacsony és romlott színvonalára kerültek. Közéjük tartozott Szét. A ma ismert történelem időszaka ekkor kezdődött.

Amikor az egyiptológusok nem veszik észre, hogy a Szét név is magyarul van, és a hieroglifákat angol, német és francia anyanyelvű tudósok próbálják megfejteni, kibetűzik, hogy a név egy eredetinek mondható alakja Szitu (Szit úr), ez számukra semmit nem mond, és semmit nem jelent, mert nem értik, és nem is érthetik. Ez természetes, mert a név magyarul van, és az a jelentése, amit az imént leírtam. Szét úr. A szétesés Ura.

S ami ugyanaz: Szit, aki ellenségeskedést szít. Szit Úr, a szélfúvást szító úr. A lefokozódott isten. Neve tehát a vihart, a rombolást tökéletesen kifejezi. Szemben Ozirisszal, akinek neve Ős-urat, Jó-urat, Egység urát jelent. Egyébként ezek után nem is furcsa, hogy Szét isten, egy állat alakú isten, és az ábrázolásokon külsejében egyesíti a disznót, szamarat, okapit és a kutyát; leginkább persze szamár jellege tűnik ki (mint egyébként a legtöbb mai, főleg magas rangú embernek is – most mondjam azt, hogy a zsidóknak?)!

A szét, asszír nyelven fegyvert, nyilat, kardot, fegyver által ütött sebet jelent. Gondoljunk arra, hogy mit értünk az alatt, hogy szétlő, szétvág, szétver.

    És nehogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy Szét egy bibliai alak neve is (Séth, Szet) Teremtés könyve 4,25; 1Krónika 1; és Lukács 3,38. ― Ez pedig nem egyéb, mint az eredeti egyiptomi misztérium-szövegek elferdítése, ahol az asszír-zsidó bibliai iratokban Szét, a régi testvérgyilkos Szét (most Káin mellett) már valóságos „szent”-ként (Oziriszként) jelenik meg, és átvitt értelemben Ozirisz helyébe is lép. Nagyon hasonló ez, a Nimród-eposz kapcsán végrehajtott, Ábrahám patriarchával kapcsolatos, asszír-zsidó torzításokhoz; ahol Ábrahámból egy csapásra csináltak jó embert, Nimródból pedig negatív hőst.

Tabor (Tábor hegy), már a bibliai kor előtt létezett és a mai napig ugyanezen a néven létező földrajzi hely a Szentföldön — egy közel 600 méter magas hegy Palesztinában. Ősidők óta szent hegynek számított (5Móz 33,19 és Józs 19,22 egybevetése alapján). Neve, a Tábor, valószínűleg véletlenül maradt fenn, viszont az, hogy a Tábor hegyet mindig is Tábor hegynek hívták, bizonyítja, hogy az ősidőkben a kiterjedt mezopotámiai térségben nagyon hosszú időn keresztül, mindenki más előtt, mindenfelé magyarok éltek. (Bír 4,6 kk; 8,18; 1Sám 10,3; Zsolt 89,13; Hós 5,1; 1Krón 6,62 stb.) — Lásd: → Tibor.

A hagyomány a Tábort tekinti Jézus színeváltozása (megdicsőülése) helyének (Mt 17,1-9), amely hegy Galileában az egyetlen hegynek, vagyis a hegynek számított; és föltehető, hogy azonos volt azzal a heggyel, ahova Jézus feltámadása után a tanítványait előre küldte (Mt 28,16).

Ha figyelembe vesszük, hogy a Biblia a „Táborról” kivétel nélkül elmarasztalólag tesz említést, meg azt, hogy ehhez a helyhez egyfajta asszír-zsidóellenes magyar tevékenység szintén kapcsolódik, akkor valóban csodával felérő, hogy ez a kultuszhelynév az évezredek folyamán fennmaradt. Az, hogy az asszír-zsidó propaganda igyekezett rossz színben feltüntetni, és ennek ellenére mégis megmaradt, jelzi, hogy ebben a küzdelemben (melyet a magyar népek és az őket pusztító asszír népek folytattak) az időszámításunk körüli évszázadokban még semmi sem dőlt el. A mostani időkre kialakult illetve tapasztalható „asszír fölény” csupán az utóbbi kétezer év módszeres történelemhamisításának eredményeképpen fejlődhetett ki. — „Azonban nincsen olyan hazugság vagy titok, ami ki ne tudódna, vagy le ne lepleződne!” (Mt 10,26; Mk 4,11-12; Lk 8,10; 12,2-3.)

tamariszkusz, mediterrán őshonos növény, fa illetve cserjebokor. E nevet arab és latin eredetűnek gondolják. Szerepet játszik az Orion-Ozirisz misztériumban. Ozirisz „koporsója” egy tamarisk fába ágyazódik bele. Ha pedig Ozirisz nevéhez a magyar nyelvnek egy csöppnyi köze van (márpedig van), akkor a tamariszkusz fához is van. Máskülönben nem is igazán jelentőségteljes, hogy miért éppen egy tamariszkusz bokorba akad bele Ozirisz ládája, hiszen ez egy kimondottan kicsiny és jelentéktelen növény, és sohasem lehet, még közel olyan vastag se, mint egy koporsó. Márpedig Ozirisz a ládával együtt szépen beleágyazódott, belenőtt a növénybe. Ez érthetetlen. (És eddig senki sem tudta megmagyarázni!) Ha csak el nem fogadjuk, hogy a Tamariska már a misztériumok keletkezésének korában a magyarokat szimbolizálhatta. Méghozzá azért mert, az egész régi világ, az Első Idők isteneivel együtt, magyar volt. Az őskeleten mindenütt ezen az egyetlen nyelven folytak a beavatások (beavatás, beágyazódás a magyar titokba, az istenek rejtélyébe). — Ta-mariska, lásd a Mária nevet.

Ez a növény szerepel a Bibliában is (1Sám 22,6; 31,13), nem véletlenül, Ábrahám is éppen tamariskát ültetett, amikor magyarföldre lépett, hogy az örökkévaló Úr Istenhez fordulhasson, és kapcsolatba léphessen vele. (Genezis 21,33) — Ez a növény aztán a temetők tipikus kelléke lett (nálunk főleg); ami arra mutat, hogy az elfeledett tudás, az Isten jelenléte, a halál birodalma mennyire kicsúszott a kezeink közül, elbújt, eltűnt és elrejtőzködött. De ott van a tamariskában, a magyarságban.

(Lásd: → Ozirisz → Mária stb.)

Tarot (taro stb.) ősi kártya. Jelentése királyi út, magyarul Úr Út, T-ar Út. Az Ar Út-ból (arot) jól látszik, hogy ismét egy magyar eredetű szóval van dolgunk. A Tarot lapok már egyiptomi templomi ábrázolásokon is láthatók voltak. A tarotnak tehát nem európai (és nem zsidó) gyökerei vannak.

Thot (Tot, Thoth vagy Toth), rendkívül ősi egyiptomi Isten. Ré legfőbb helyettese (Ra, az Úr, a fő istenség). Nevének eredeti alakja, értelme és jelentése: Tudó, azaz T-D, Tud, tut, tod, tot, vagyis Tót. Ezért ő a bölcsesség, a tudomány, a művészet, az írás és sok egyéb hasznos és szép dolog megteremtője és védelmezője. Feljegyezték róla, hogy egy botra írt, mint ahogy az ősmagyar rovásírással kapcsolatban is szokás volt. Továbbá nem ijedt meg még az oroszlántól sem, mivel maga is az oroszlánok, vagyis az ariák, más szóval a magyarok közül való volt. — A történetnek ez az eleme úgy érthető igazából, hogy az oroszlánüvöltést, mely ókori fogalmak (és még középkori fogalmak) szerint közismerten a magyarok beszédét jelölte, Ő nem hallhatta értetlenül vagy félelemmel telve, hanem az ősi magyar nyelvet (az emberiség ősnyelvét) megértette. — Ami pedig a botra írást illeti (lásd: → rovásírás), ilyet a földkerekségen egyedül a magyarok és az egyiptomiak műveltek. A magyar pásztorok a Hortobágyon és szerte mindenütt a hazában még száz évvel ezelőtt is szó szerint a botra írtak, az egyiptomi világban pedig Thot (Tudó, Tót) cselekedte ugyanezt. Ráadásul madárfejjel ábrázolták, ami azt jelentette, hogy ő „madar” (magyar).

Az sem képtelenség, hogy a Thot név a Bot-tal is összefügg. (Tot Bot.)

Nincs még egy nép a világon sehol, egyedül a magyar, amelyben százezrével hívnák az embereket ma is Tót-nak, mégsem tűnik fel senkinek, hogy valaha Egyiptomban kik élhettek(!).

Ennek ellenében képesek inkább azt hazudni, hogy a Tót az egy szlovák vagy szláv vagy lengyel (népnév) név (családnév), pedig ez nem lehet igaz; mert eredetileg biztos, hogy kizárólag magyar lehetett. Ezt bizonyítja, hogy Szlovákiában az összes Tót nevű ember magyar. A szlovákok ezt a nevet használni történetesen sohasem akarták. A magyarok viszont tudatlanságukban a szlovákokat utóbb ezzel a névvel csúfolták (és sajnos olykor még ezt teszik ma is). Pedig ennek semmi értelme. A Tóth ősi magyar név, és semmiképpen sem szlovák vagy lengyel. Ahogy az „idegen” szavunkból ered a francia étranger (éd e ge n, de az éden is benne van).

Ennek tetejébe jön, amikor hivatalos vélemények szerint hangzik el, hogy a Tótok a szlávokhoz tartoznak, illetve a szlovákok maguk a Tótok. Pedig ez alatt kizárólag a szlovéneket kellett volna érteni(!). Hiszen csak ezt a területet nevezték egy ideig „tótországnak”. Ehhez képest azonban Magyarországon, túl sok a Tót nevet tartalmazó vagy arra utaló réges-régi magyar helységnév (Fót, Tótfalu stb. Tót-nevű falvak, puszták találhatók a következők körzetében: Szolnok, Kraszna, Pest, Szepes, Vas, Zala, Somogy stb.). A szlávok tehát semmiképpen sem lehetnek tótok.

Különös módon a finnugor nyelvcsalád egyik népének a neve Vót, mely lehet (vagy egykor lehetett) Tót is; a Vótokkal pedig még a most dívó finnugor származási elmélet szerint is rokonok vagyunk (a szlávok persze nem).

Thot szeméjéhez kapcsolható a Jedi (Dzsedi, Jeti vagy Dzse-huti, -thóti), Tóti azaz Tóthi (Tóth Isten), a varázslatos tanító, tudó (lásd: → Huti). Mert az egyiptomi misztériumok alapján Thot bizony nagy mágus (— nagy magős) és a varázs tudományok félelmetes ismerője volt.

Thot Isten; úgy hallatszanak ezek a szavak, mint a Tóth István — Magyarországon pedig konkrétan ezzel a névvel is rengeteg ember él. Sok magyar ember járkál „árulkodó” nevekkel.

Egy kései mágus, Aleister Crowley (1875-1947) írt egy könyvet „Thoth könyve (az egyiptomi Tarot)” címmel. Sőt egy tarotkártyát is készíttetett hozzá, melynek a többi kártyához képest eggyel több (vagyis 79) lapja volt. Crowley halála után, örököse, a lánya, megtiltotta, hogy a kártya újabb kiadásaiba a plusz lapot beletegyék. Vajon mit tudott Crowley Thot könyvéről? Igaz-e, hogy Thot könyve a kártya? Vagy pedig Thot könyve a piramisok titka körül keresendő? A tarotkártya nagy arkánumának legkorábbi ábrázolása az Egyiptomban lévő denderai templom falára vésve maradt fenn. Már Crowley is a kézirataiban a Thot helyett tudatosan a Toth (Thoth) formulát használja. Segíthet-e valamit ezek megfejtésében, ha rájövünk végre, hogy a titokzatos Thot tulajdonképpen magyar volt, és könyvét magyaroknak és magyarul írta? — A Crowley rejtéllyel kapcsolatban feltétlenül továbbgondolásra vár, hogy Crowley esetleg nem az volt, mint aminek őt a sajtó beállítja. S bizonyosan eredményes cion- és szabadkőműves ellenes tevékenységet folytatott. Ami elégséges ok volt arra, hogy a „főgonosz”-ság bélyegét rásüssék.

(Lásd: rovásírás stb.)

Tibor, mint ahogy számos névvel megtörtént, úgy ezt az ősi magyar nevet is már régen „ellopták”, kisajátították tőlünk. És ma már azt mondják, hogy latin név. Azt találták ki, hogy jelentése: „Tibúr városából való férfi”. Pedig előtagja, a ti (mint di, de, it, ti, te stb.), az istenre utal (dieu, deus, it, tien, isten stb.). Jelentése ebből kifolyólag: Úr, de leginkább: Főbb Úr (Tibb-or). Az itt található bor tag, végül csak ehhez kapcsolódik. A bor és a sör istenségénél ősibb istenség aligha volt a Földön. Vagy legalábbis ez az istenség az elsők között jelent meg. ― A bor URA; ti-bor, úr-bor, bor úr, az úr bora, a bor istene. A görög Dion-üszosz, az ősibb Ti(o)bor név durván módosult alakjának is tekinthető. Dion — Tibor, a felszabadultság istene. Dion, Tion (lásd Dionüszosz). — Amennyiben például a Sándor ősi magyar név, úgy a Tibor is az, tekintve a dor és a bor tagok feltűnő hangtani hasonlóságát.

Ti-o-bor (mint ó-bor), fő jó bor, azaz a legjobb bor.

A magyarban számos borral kapcsolatos név van, tehát indokolhatatlannak látszik, hogy miért éppen a Tibor eredete ne lenne magyar: Ti borosak(!), Boros (részeges), Boráros (aki adja a bort), Baros, Borbíró, Bornemissza, Boromissza, Bors, Borz, Borzas, Kóbor, Szobor, Bíbor, Jámbor stb.

Tibir, törökül annyi, mint arany kard; s Tibr, arabul annyi mint nemes érc. De lásd a Tábor szót is (Tábor/Tibor) A Tibor tehát, mint látható, a latin kornál biztosan régebbi gyökerekkel bír, és nagyon régi magyar névnek tartható. (A korábbi időkben még magyarnak is tudták, lásd: Magyar Nyelv XIX. 166; XXIX. 57.)

Jelentése végső soron is Főbb ÚR (nemes), „Tibb OR”. De lehetőség van a Tigris, mint Oroszlán; Ti-b-Or; tehát, Tigris, mint Oroszlán megfejtésre is. Érdekes adat, hogy Nimród iker fiainak, Hunornak és Magornak volt egy Bor nevű harmadik testvére, aki lehetett esetleg még Tibor is. A végződések harmonizálása, nor, gor, bor, ezt lehetővé teszi. Nimród, az atyjuk Bakkhosz volta (a bor istene) szintén ide illik. (Sinkovics: A Csepregiek öröksége. Titokzatos magyar máguskövek. 2000.)

(Lásd: → ari → Bakkhosz → Nimród → Tábor)

Tiki, (avagy Kon Tiki) istennév. A dél-amerikai őslakosság Kon Tiki vagy Viracocha névvel illette azt az istenét, akinek személye egyébként feltűnő módon hasonlított Jézus Krisztusra. Hatalmas szikla szobrokon (Tiki) fehér emberként ábrázolták. Őt tartották a „szegletkőnek”, a „fő kőnek”, az alapnak. Ebben az a megdöbbentő, hogy mindez már jóval Amerika felfedezése előtt, és a fehér ember odaérkezését megelőzően így volt. Különben → Quetzalcoatl is ő volt.

A maori (értsd: magyari) polinéziában és Újzélandon élő bennszülött nép kőből készült óriási méretű istenszobrának szintén Ti-ki (Fő kő) a neve.

Tízváros, (Dekapolisz), magyar vonatkozású bibliai település- illetve területnév. A Hétfalusi csángó magyarok Tízvároshoz hasonló névadása is jellemző.

Tot, Tót, Tóth → Lásd: Thot. (A név mindegyik ismert írásformája helyesnek tekinthető.)

úr (parancsoló, uralkodó, isten), a legősibb források szerinti magyar kifejezés. Valamennyi szóban, ahol az Ar, As, Úr, Is, Ős, Ra, Er, Ir, El, Az, At, Ló, Oz, Se, és hasonló tagok felbukkannak mindig az Istenre, Úrra, főre, élőre, ősre vonatkozó formákkal találkozunk, melyek a magyar ÚR kifejezésre utalnak.

Ur és Uruk ősi és jól ismert sumer-magyar városok Mezopotámiában, a legrégibb ismert települések közül. Ezek a nevek eredeti ősmagyar nevek (Úr, Uruk, újabban Urkazdim átiratokban is olvasható). — Uruk városa a halál tengerétől hétnapi járóföldre helyezkedett el. Gilgames, Uruk királya pedig, Ut-nap-istin = A Nap-Isten Út-ja (az eredeti Noé-alak) kortársa volt. Ábrahám az Asszír ÚRral kötött egyezség nyomán, Sumeriának erről a vidékéről (Ur) vándorolt Kánaánba.

(Lásd: → Apolló → ar → Isten)

Ut-nap-istin, A Nap-Isten Útja, az igazi Noé, az özönvíz túlélője. (A Napisten neve Apolló volt). A Gilgames-eposz egyik hőse. Az örök élet birtokosa. „Aki életet talált”. Noé bibliai történetéhez a mintát Ut-napistin személye szolgáltatta. Nevének előfordulása és olvasata rendkívül változatos: Úm-napisti, Út-napistim, Utna-pistin, Up-na-pishtim, Utána-Istim stb. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy az időszámításunk előtt sok ezer ével keletkezett nevet a mai tudósok és szaktekintélyek nem értik; lévén ezen kutatók egyike sem magyar, és sehol a világon nem is sejtik, hogy ez a név magyarul lehet írva. Pedig ideje lenne ráébredni, hogy a legtöbb őskori név magyarul érthető.

(Lásd: → Apolló → ar → Gilgames → Isten → úr)

vaz vagy vász az egyiptomi teremtő Isten, Amon-Ra jogara, melyet egy erotikus utalásokban gazdag, hosszú, a férfi és női nemiszervet magában egyesítő, kézbe fogható, rendkívül egyszerű tárgyként ábrázoltak. Magyarul: váz. És ez az isteni jogar éppen úgy is nézett ki, mint egy vékony „váz”! (Csontváz?) Az ősi Tarot kártya megnevezhetetlen 13-as lapja is ez. Egyébként éppen olyan, mint a magyar királyi oroszlános jogar, mely köztudottan Egyiptomban készült (s jelenleg az Országházban van kiállítva).

Zab, magyar folyónevek az őskori keleten. (Encyclopaedia Hungarica, 1998)

Zarahusztra, Zarathustra, Zoroaszter (Zaraoster). Ahura-Mazda vallásának perzsa-iráni prófétája. A tudomány számára sosem sikerült tisztázni, hogy a kipusztított Zoroaszter vallásban Zarathusztra az istenséget magát, a vallásalapítót, egy prófétát, vagy vallásújítót, vagy netán az irányító papságot jelentette-e? Egyedül a sumer eredet a valószínű. Saját Bibliájuk elnevezése is érdekes: Zend-Aveszta (melyből a Zend bizonyosan a magyar Szent szóval egyeztethető). Az írások szerzőjének Zoroasztert mondják, s perzsa istenségnek tartják (Ahura-Mazda mellett illetve személyében a saját Istenüknek vallják), pedig eredetileg, éppen Sumeriából származva, a magyar népek Istenének tulajdonnevéből változhatott, módosulhatott és alakulhatott át a vallások világában máig is fennmaradt Zarahusztrává. (Úgy, mint például Zeusz, Ra, Ozirisz és mások neve is.)

Ennek a vallásnak a lényege és a tanítása a jó és a rossz küzdelmén alapult. A világosság és a sötétség ellentétén.

Ahura-Mazda: Ahura (az újak ura), Mazda (Or-muzd = Muzd Úr, kuzd úr, a világosság, aki a sötétség ellen Küzdő Úr), és Ahrimán = Ármány, a sötétség ura). Ahura Mazda tehát: Mazda Ahura, Amaz újak Ura avagy A küzdők Ura. – mondták a magyarok a feltörekvő iráni népek istenére.

A Zoroaszter név etimológiája:

Z-AR-A-OS-TER = AZ-ÚR-AZ-ŐS-TÉR.

Zeusz (a legfelsőbb Isten neve a görög mitológiában). Eredetileg biztosra vehetően nagyon ősi magyar isten. Magyar jelentése és neve: az ős. Ami évezredek leforgása alatt a következő apróbb változáson ment keresztül: alapnak tekinthető Az eős (mint ős vagy es) forma, mely lassan és fokozatosan z e u s formára módosult. Zeusz, görögül mondva még ma is Zís vagy Zes, (isten), (Ő-Zes, mint a szarvasra és az őzre  utaló).

ZEUS = AZ ŐS. — (aZ ÜS vagy aZ ŐS!)

zsidók (Lásd: Mózes és Izrael elveszett törzsei stb.) A zsidóság bizonyára részben magyari népnek(?) tekinthető. A legfontosabb azonban az, hogy a zsidók az egész ókori kelet (és a középkor) történelmét (finoman szólva) átírták.

(Lásd: → Samária)

 

Legyen ez a szótár-ízelítő bármilyen, annyira szélsőségesen tudománytalan állítások nem lehetnek benne, mint a máig hivatalos

Történeti Etimológiai Szótárban, mert azt, a szándékos torzítások szintjén felülmúlni nem lehet!

Azonban ez a jelen szótárkezdemény még sok ponton igazolást kaphat.

2007

 

 

Folytatás: az Utóhang